Relapszus nélküli progresszió SM-ben

A JAMA Neurology februári számában megjelent közlemény szerzői szerint a sclerosis multiplexben (SM) meglehetősen gyakori relapszusaktivitástól független progresszió (PIRA, Progression independent of relapse activity) és a rosszabb kimenetelt jelzi, ezért a relabáló-remittáló sclerosis multiplexben (RRSM) szenvedő betegek osztályozásának újragondolását teszik szükségessé. Szerintük ezeket a betegeket az MRI-gyulladásos aktivitás meglététől, a rokkantsági pontszámuktól vagy a betegség időtartamától függetlenül progresszív SM-ben szenvedő betegeknek kell tekinteni, és ennek terápiás következményei lehetnek.

Mivel az elmúlt években sokan a "néma progresszió" is nevezett PIRA-t tekintik a sclerosis multiplex okozta rokkantság fő mechanizmusának, amely a betegség lefolyása során bármikor előfordulhat, még a másodlagos progresszív SM formális diagnózisának felállítása előtt is. Kutatásuk ezért a PIRA jelenségének és annak hosszú távú következményeinek felmérésére irányult az első demyelinisatiós rohamot elszenvedett betegeknél.

Egy spanyolországi központban kezelt 1128 beteget (69,2% nő; átlagéletkor 32,1 év) követtek nyomon, akiknél 1994 és 2020 között volt első SM-es demyelinizációs rohamuk.  A medián 7,2 éves követési idő alatt a résztvevők közül 277-nél (25%) alakult ki egy vagy több PIRA esemény. A betegség lefolyása során jelentkező akár egy PIRA esemény is erősen összefügg egy kedvezőtlen hosszú távú prognózissal, különösen akkor, ha az első PIRA esemény a betegség első 5 évében következik be. Ha ez megtörténik, a jelentős mértékű fogyatékosság (amelyet az Expanded Disability Status Scale [EDSS] 6-os pontszámaként határoztak meg) elérésének kockázata 26-szor nagyobb volt, mint azoknál a betegeknél, akiknél a PIRA a betegség későbbi szakaszaiban jelentkezett. A kockázati arány (HR) 26,21 volt (95% CI, 2,26 – 303,95; P = 0,009). A 6-os EDSS elérésének kockázata összességében nyolcszor nagyobb volt azoknál, akiknek volt PIRA eseményük, mint azoknál, akiknek nem (HR, 7,93; 95% CI, 2,25–27,96; P = 0,001). A PIRA korábbi gyulladásos aktivitás jelenlétében nem járt egyértelműen rosszabb prognózissal a nem aktív PIRA-hoz képest.

A vizsgálók megfigyelése szerint elsősorban a PIRA volt felelős a relabáló betegek rokkantságának rosszabbodásáért, szemben a korábbi tanulmányok megfigyeléseivel, amelyek a relapszusokat jelölték meg fő felelősként. A PIRA előrejelzése rendkívül nagy kihívást jelent, a szerzők kohorszában csak a tünetek idősebbkori jelentkezése jelezte előre a PIRA kockázatát. A PIRA olyan egy mögöttes neurodegeneratív folyamatot tükrözhet, így a PIRA kialakulása feltehetően egy viszonylag erős vagy érzékelhető neurodegeneratív folyamatot tükröz, amely nagy valószínűséggel meghatározza a beteg hosszú távú prognózisát. A PIRA korai kimutatása azért is fontos, mert prognosztikai következményei lehetnek. Hozzátették, hogy a megállapítások ellentmondhatnak annak az elképzelésnek, melyek szerint a RRSM-et relapszusok jellemzik, amelyek után változó mértékű felépülés következik be, és a relapszusok között nincs egyértelmű progresszió.

Forrás:

Tur C, Carbonell-Mirabent P, Cobo-Calvo Á, et al. Association of Early Progression Independent of Relapse Activity With Long-term Disability After a First Demyelinating Event in Multiple Sclerosis. JAMA Neurol. 2023;80(2):151–160. doi:10.1001/jamaneurol.2022.4655