A cerebrovaszkuláris betegségek kapcsolata a halfogyasztással és a hosszú láncú omega-3 zsírsavakkal

E zsírsavak rendszeres fogyasztása bizonyítottan csökkenti az aritmiákat, az endotél diszfunkciót, a plazma trigliceridszintjét és a gyulladást. Azt azonban nem tudjuk, hogy milyen hatással vannak a cerebrovaszkuláris betegségekre, a stroke-ra; az ezzel kapcsolatos megfigyeléses vizsgálatok eredményei ellentmondásosak és a kutatások metodológiája különböző, sokszor nem megfelelő.

Ezért döntött úgy Rajiv Chowdhury, az angliai Cambridge-i Egyetem kutatója és munkacsoportja, hogy áttekintik a halfogyasztás és a hosszú láncú omega-3 zsírsav fogyasztás kapcsolatát a cerebrovaszkuláris betegségekkel egy metaanalízis keretében. Eredményeiket a British Medical Journal-ban tették közzé.

A releváns közleményeket elektronikus adatbázisokból (Medline, Embase, BIOSIS, Science Citation Index) keresték ki; azokat az írásokat vették számításba, amelyek vagy prospektív kohorszvizsgálatok voltak, legalább egy éves követési idővel, vagy randomizált, kontrollált vizsgálatok. A hal- és az omega-3 zsírsav fogyasztás mellett azokat a közleményeket is vizsgálták, amelyekben a plazma omega-3 szintjét határozták meg. A végpontok a következők lehettek: halálos vagy nem halálos iszkémiás stroke, vérzéses stroke, tranziens iszkémiás attak. Mind a – kardiovaszkuláris szempontból – primér prevenciós, mind a szekunder prevenciós vizsgálatok megfelelőek voltak, ha egyébként eleget tettek a fenti követelményeknek.

A kutatók 26 prospektív kohorszvizsgálatot és 12 randomizált, kontrollált vizsgálatot tekintettek át, amelyekben összesen 794 000 személy vett részt, és a cerebrovaszkuláris események száma 34 817 volt.

Halfogyasztás

A halfogyasztás és a cerebrovaszkuláris betegségek kapcsolatával 21 prospektív kohorszvizsgálat foglalkozott, amelyekben 675 048 személy vett részt, és 25 320 cerebrovaszkuláris esemény fordult elő. Meghatározták, hogy mekkora a cerebrovaszkuláris betegség relatív kockázata akkor, ha heti 2–4 adag halat fogyaszt a személy, ahhoz képest, ha heti ≤1 adagot eszik, s a relatív kockázat (RR, relative risk) 0,94 volt (95%-os konfidencia intervallum [CI]: 0,90–0,98), azaz a kockázatcsökkenés szignifikánsnak bizonyult. Azt is kiszámították, hogy heti ≥5 haladag fogyasztása esetén mekkora a relatív kockázat a ≤1 adaghoz képest, s ekkor a kockázatcsökkenés még kifejezettebb volt, az RR értéke 0,88-nak adódott (95% CI: 0,81–0,96). A dózis-válasz metaanalízise azt mutatta ki, hogy heti plusz két haladag 4%-kal (95% CI: 1–7%), szignifikánsan csökkenti a cerebrovaszkuláris betegség kockázatát.

A vizsgálatok egy részében,melyekben 62 799 személy vett részt, a legkevesebb és a legtöbb halat fogyasztó személyek összevetésekor az derült ki, hogy a sok halat fogyasztókban, ha fehér húsú halat esznek, a relatív kockázat 1,03 a kevés halat fogyasztókhoz képest (95% CI: 0,90–1,19), míg ha olajos halat esznek, az RR értéke 0,84 (95% CI: 0,72–0,98); azaz, a cerebrovaszkuláris betegségekkel szemben védő hatása csak az olajos halaknak volt.

Omega-3 zsírsav étrend-kiegészítőként való fogyasztása

A hosszú láncú omega-3 zsírsavak étrend-kiegészítőként való fogyasztásával 12 randomizált, kontrollált vizsgálat foglalkozott, amelyekben 62 040 személy vett részt. Ezek közül 10-ben korábbi kardiovaszkuláris betegségen átesett pácienseket tanulmányoztak, 2-ben pedig egészségeseket. Az omega-3 zsírsav karon az átlagos napi omega-3 zsírsavmennyiség 1,8 g volt (0,4–6 g/nap), amit általában kapszula formájában kaptak a személyek. Az átlagosan 3 éves (1,0–4,7 év) utánkövetés alatt az omega-3 karon 800, a kontroll karon 763 cerebrovaszkuláris esemény fordult elő; az RR értéke 1,03 volt (95% CI: 0,94–1,12), ami közel sem volt szignifikáns. Hasonló volt az eredmény akkor is, ha külön-külön elemezték a primér és a szekunder prevenciós vizsgálatokat.

Az eredmények tehát azt mutatták, hogy a halfogyasztás mérsékelten ugyan, de szignifikánsan csökkentette a cerebrovaszkuláris betegségek kockázatát, míg az étrend-kiegészítőként fogyasztott omega-3 zsírsavnak nem volt ilyen hatása (s a plazma magasabb omega-3 zsírsav tartalma sem védett e betegségektől). Ennek több alternatív magyarázata is lehet. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a halak nem csupán omega-3 tartalmuknál fogva fejtenek ki védő hatást, hanem szerepet játszik ebben a bennük lévő többi anyag is. A halak például jelentős mennyiségű D- és B-vitamint tartalmaznak, amelyekről ismert, hogy védő cerebrovaszkuláris hatásuk van. Emellett kedvező érhatásuk lehet az esszenciális aminosavaknak és a nyomelemeknek (pl. taurin, arginin, szelén, kalcium, magnézium, kálium, jód). Másodszor, a halfogyasztás pozitív befolyása azzal is magyarázható, hogy ennek folytán kevesebb olyan ételt fogyasztanak az emberek, amelyeknek káros cerebrovaszkuláris hatása van (pl. vörös hús). Harmadszor, a több halfogyasztás a magasabb társadalmi-gazdasági státusz vagy az egészségesebb étrend jele is lehet, amelyek önmagukban is kedvezően befolyásolják a cerebrovaszkuláris egészséget.

Arra, hogy az omega-3 zsírsavak étrend-kegészítőként való fogyasztása nem befolyásolta a cerebrovaszkuláris betegségek számát, a szerzők nem tudtak kielégítő magyarázattal szolgálni.

Forrás: British Medical Journal