A D-vitamin mérsékli a cukorbetegek coronaria-kockázatát
A cukorbaj az érelmeszesedés folyamatának egyik fő kockázati tényezője. A cukorbetegek makrofágjaiban a D vitamin csökkent vérszintje olyan változásokat indít el, amelyek elősegíthetik az érfali koleszterinlerakódást és a koszorúér-betegség kockázati tényezőinek érvényesülését.
A cukorbaj az érelmeszesedés folyamatának egyik legfontosabb kockázati tényezője. St. Louisban, a Washington Egyetem Orvoskarának munkacsoportja a cukorbetegségben kifejlődő ateroszklerózis kórtanával foglalkozik, és ennek kapcsán igazolták, hogy cukorbetegek makrofágjaiban a D-vitamin csökkent vérszintje esetén olyan változások észlelhetők, melyek fokozzák a koleszterinnek az érfalba való lerakódását.
A Carlos Bernal-Mizrachi vezette kutatócsoport tanulmánya a Journal of Biological Chemistry novemberi számában jelent meg. „Jelenleg mintegy 26 millió amerikai szenved a felnőttkorban kifejlődő 2-es típusú cukorbetegségben – nyilatkozta a munkacsoport vezetője. – Mivel mind több a kövér ember, várhatóan a következő időszakban még több diabéteszes betegre kell számítani. Ezeknek az embereknek nagy valószínűséggel lesznek szívpanaszaik az érelmeszedés okozta koszorúér-betegség következtében, ami speciális gyulladásos folyamat. Ennek a patomechanizmusát kutatjuk.”
Korábbi tanulmányában ez a munkacsoport azt találta, hogy a D-vitamin a szívbetegség kifejlődésének alapvetően fontos tényezője. Az új vizsgálat során sikerült továbblépni. Kimutatták, hogy ha a D-vitamin vérszintje alacsony, makrofág immunsejtek játszanak szerepet abban a folyamatban, melynek során elindul az ateroszklerotikus gyulladás, a makrofágok az érfalhoz tapadnak, koleszterinnel telítődnek, és megjelennek a plakkok, fokozatosan beszűkítve az érlument. A cukorbajban szenvedők esetében az alacsony D-vitamin-szint 30 ng/ml-nél kisebb értéknél kezdődik.
„Az eredmények értékelése során igyekeztünk minden egyéb tényezőt is figyelembe venni – közölte a cikk első szerzője, Amy E. Rick. – Kiszámoltuk, hogy mennyi szerepe volt az adatokban a vérnyomásnak, a koleszterinszintnek, a diabétesz-egyensúlynak, a testsúlynak és a rassznak. Csak a D-vitamin vérszintje korrelált szorosan azzal, hogy milyen mértékben tapadtak ezek a sejtek az érfal belső felszínéhez.”
A kutatók hangsúlyozzák: egyelőre nem tisztázódott az a fontos kérdés, hogy D-vitamin adásával a cukorbetegek érelmeszesedésének folyamata megállíthatónak vagy visszafordíthatónak bizonyul-e. Jelenleg egérkísérletben vizsgálják, hogy az állatoknak adott D-vitamin gátolja-e a monociták érfalhoz tapadását a szívhez közeli artériákban.
Két klinikai tanulmányt is elindítottak. Az egyik vizsgálatban hipertóniás cukorbetegek kapnak D-vitamint, és azt figyelik, hogy ez a kezelés befolyásolja-e a vérnyomást. A második vizsgálat 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő afroamerikaiakon folyik, akiknek a korábban szedett egyéb gyógyszereik mellé D-vitamint is adnak. Itt azt igyekeznek követni, hogyan alakul az így kezelt betegcsoportban a szívbetegség progressziója.
A következő hónapokban további vizsgálatokban foglalkoznak azzal a kérdéssel is, hogy a cukorbetegek D-vitamin-terápiája csökkenti-e a coronaria-betegség valamelyik kockázati tényezőjének érvényesülését a diabéteszben szenvedő csoportban.
„Előző megfigyelések azt jelezték, hogy a D-vitamin-hiány ilyen betegek körében gyorsítja a koszorúér-betegség előrehaladását és növeli a mortalitást. Más vizsgálatok arra utaltak, hogy a D-vitamin javítja a hasnyálmirigyből történő inzulinkibocsátást, valamint az inzulinérzékenységet. Azt reméljük, hogy bizonyítani lehet: a D-vitamin mérsékli az ateroszklerózis gyulladásos folyamatát, csökkenti a vérnyomást, és kedvezően befolyásolja a vaszkuláris szövődményeket” – nyilatkozták a vizsgálat vezetői.