A gyermekkori figyelemzavar-hiperaktivitás később is bajt okozhat

Az Egyesült Államokbeli kutatók, akik eredményeiket a Pediatrics március 4-i online kiadásában tették közzé, azt találták, hogy azoknak a 29%-a, akikben gyermekkorukban figyelemzavar-hiperaktivitást (ADHD, attention deficit/hyperactivity disorder) diagnosztizáltak, magával viszi ezt a betegséget még késő húszas éveibe is.

„Nyilvánvaló volt, hogy továbbra is olyan tüneteik vannak, amelyek megfelelnek a diagnózisnak” – mondta a vizsgálat vezető kutatója, dr. William Barbaresi, a Bostoni Gyermekkórház munkatársa.

Az ADHD, amely a leggyakoribb idegrendszeri fejlődési zavar, a hivatalos becslés szerint az amerikai iskolások 3–7%-át érinti; a fiúkban gyakoribb, mint a lányokban.

Az ADHD-s gyerekeknek nagyon nehezükre esik figyelni valamire, feledékenyek, izegnek-mozognak és könnyen elterelődik a figyelmük – ezek miatt problémáik vannak az iskolában, otthon és a baráti kapcsolataikban.

Az új közlemény szerint mindeddig azok a tanulmányok, amelyek a gyermekek és a felnőttek ADHD-jával foglalkoztak, olyan adatokat használtak, amelyekről ismert volt, hogy nem megbízhatók, vagy csak olyan betegekkel foglalkoztak, akiknek betegsége nagyon súlyos volt.

A mostani kutatás során – amelyet dr. Barbaresi akkor kezdett, amikor a rochesteri Mayo Klinikán (Minnesota) tartózkodott – 5718 olyan gyermeket követtek, akik 1976 és 1982 között születtek az adott környéken. Közülük 367-ben állapítottak meg gyermekkorukban ADHD-t, s nagy részük hozzájárult egészségügyi adataik kezeléséhez.

Dr. Barbaresi és munkatársai ezután felkérték a résztvevőket, hogy 29 éves koruk táján újra felmérhessék állapotukat.

Összesen 232 gyermekkori ADHD-s egyezett bele felnőttként, hogy részt vesz a vizsgálatban, és a kutatók közülük 68-ban (kb. 29%) még felnőttkorukban is kimutatták a rendellenességet. És még azokban a résztvevőkben is, akikben felnőttkorukra nem maradt fenn az ADHD, nagyobb volt a valószínűsége annak, hogy legalább egy másik pszichiátriai betegségtől szenvedtek.

A kutatók kimutatták, hogy a gyermekkori ADHD-s betegek 57%-ának felnőtt korukban legalább egy pszichiátriai zavara volt – a leggyakrabban alkohol- vagy drogabúzus, szorongás és depresszió –, míg a kontroll csoportban, amelynek tagjai nem voltak ADHD-sok gyermekkorukban, a pszichiátriai betegségek aránya csak 35% volt.

Az öngyilkosságok is gyakoribbak voltak a volt ADHD-sok csoportjában. A 367 gyermekkori ADHD-s közül 3 követett el öngyilkosságot, míg a 4946 nem ADHD-s résztvevő közül csak 7 személy.

„Az öngyilkossággal kapcsolatos eredmény nem új, egy korábbi longitudinális vizsgálatban már felvetették ezt. A mostani vizsgálat mintája azonban elég nagy volt ahhoz, hogy az eredmény szignifikáns legyen” – mondta Mary Solanto, a New York-i Mount Sinai Egyetem ADHD központjának igazgatója.

Solanto, aki a mostani vizsgálatban nem vett részt, azt mondta, hogy a tanulmány sok egyéb eredményét is kimutatták már korábban. „Az újdonság abban rejlik, hogy ez a tanulmány nagyobb, és a résztvevők az általános populáció tagjai” – tette hozzá.

A tanulmány szerzői arra figyelmeztetnek, hogy könnyen lehet, hogy eredményeik nem vonatkoztathatók az egész Egyesült Államokra. mivel a résztvevők főleg fehér, középosztálybeli, egy minnesotai területen élő családok gyermekei voltak. „Lehetséges, sőt valószínű, hogy a rossz kimenetelek még gyakoribbak az olyan populációkban, amelyeket más bajok is sújtanak, például a magasabb szegénységi ráta” – írták.

Az eredmények ellenére Solanto azt mondta, hogy az ADHD nem zárja el szükségszerűen a sikerhez vezető utat. „Sokan megtanultak megküzdeni ezzel az állapottal, megtanulták kezelni azt. De ahhoz, hogy ez megtörténjen, minél hamarabb fel kell állítani a diagnózist és kezelni kell az állapotot” – mondta.

Forrás: Reuters