A jojódiéta valószínűleg nem növeli a rák kockázatát
A jójóhatás, azaz a legalább 4,5 kg-nyi szándékos fogyás majd a szándéktalan visszahízás nem növeli sem általában, sem specifikusan a vizsgált 12 ráktípus kialakulásának kockázatát.
Korábban számos vizsgálat talált kapcsolatot a jojódiéta (azaz a ciklikus súlyvesztés és súlygyarapodás [CSS]) és a rák kockázata között, de e vizsgálatok jelentős fogyatékosságai miatt amerikai kutatók dr. Victoria Stevens (American Cancer Society [ACS], Atlanta, USA) vezetésével, az eddigi legnagyobb és legátfogóbb vizsgálatba fogtak, melynek eredményeit az American Journal of Epidemiology július 23-i száma közölte.
A vizsgálat fontosságát az is indokolja, hogy a fejlett országok felnőtt lakosságának jelentős része igyekszik lefogyni, azonban a legtöbb esetben a kezdeti sikerek után ismét visszanyerik eredeti súlyukat (lásd A kövérek nem nyerik vissza normális súlyukat c. korábbi cikkünket), a jojó effektus rákkockázat növelő hatása tehát fontos közegészségügyi probléma lenne.
A kutatócsoport sokkal többféle rákot vizsgált, mint a korábbi tanulmányok, az esetszám e vizsgálatban volt a legnagyobb, és férfiak adatait is elemezték, bár korábban ezzel nemigen foglalkoztak – mondta el dr. Stevens.
A kutatók az 1992-ben elkezdett Cancer Prevention Study II Nutrition Cohort vizsgálatban résztvevő 42 498 férfi és 53 709 nő adatait elemezték. A CSS-t a vizsgálat elején kérdőívvel állapították meg: a betegeknek le kellett írniuk, hogy hány alkalommal fordult elő, hogy legalább 9 kg-ot szándékosan lefogytak, de később visszahízták az elvesztett súlyt. Azokat, akik CSS-ről számoltak be, a ciklusok száma szerint csoportokra osztották, mégpedig a következőkre: 1–4 ciklus, 5–9 ciklus, 10–19 ciklus és 20 vagy több ciklus.
A több mint 96 000 személyben 1994 és 2009 között 25 317 első rák fordult elő.
Az elemzés szerint sem a férfiakban, sem a nőkben nem volt kapcsolat a ciklikus súlyvesztés és súlygyarapodás, valamint a teljes rákkockázat között, még akkor sem, ha a legalább 20 ciklusú betegeket hasonlították össze a ciklikus súlyváltozást nem mutatókkal (a hazárd arány [HR] mindkét nemben 0,96 volt, s a 95%-os konfidencia intervallum [CI] a férfiakban 0,83–1,11, a nőkben 1,86–1,08 volt).
Az adatokat több változóra nézve korrigálták, így a testtömegindexre (BMI) nézve is – dr. Stevensék szerint pusztán ennek elmaradása miatt mutattak ki kapcsolatot a CSS és az emlőrák között egy 10 évvel ezelőtti vizsgálatban.
Külön-külön megvizsgálták a CSS kapcsolatát 12 specifikus rákkal is (agresszív és kis kockázatú prosztatarák, vastagbélrák, végbélrák, hasnyálmirigy-rák, veserák, nyelőcsőrák, non-Hodgkin limfóma, myeloma multiplex, tüdőrák, melanóma és gyomorrák), azonban kapcsolatot egyik esetében sem találtak.
Megjegyzendő a vizsgálat egyik fontos hiányossága: azt nem tudták elemezni, hogy a súlyvesztés/súlygyarapodás mértéke összefüggött-e a rák kockázatával. Más szóval: nőtt-e a rákkockázat azokban a személyekben, akiknél igen jelentős volt a ciklusok során a súlyváltozás, mondjuk 11,25 kg-nál több?
A kutatók a vizsgálat erősségének tartják viszont, hogy a résztvevőknek a szándékos súlyvesztésre vonatkozó kérdést tettek fel. Ez azért fontos, mert a súlyvesztésnek lehet más oka is, például az egészségtelen életmód (pl. dohányzás). Több olyan vizsgálat, amely kapcsolatot mutatott ki a CSS és a rákkockázat között, nem vette figyelembe ezt a szempontot.
Forrás: Medscape
