A korai stádiumú prosztatarák hormonkezelése nem növeli az élettartamot
A prosztatarák egyik népszerű kezelése, amely kikapcsolja a prosztatarák növekedését okozó férfihormonokat, nem vezet hosszabb túléléshez az olyan idősebb emberekben, akiknek lokalizált betegségük van.
- A GnRH-agonistákhoz és egy GnRH-antagonistához társuló kardiovaszkuláris morbiditás
- Szabad-e rutinszerűen alkalmazni az intermittáló androgéndeprivációt a klinikai gyakorlatban?
- Kiképzett kutyák felismerik a prosztatarákot
- Nem csökkent az agresszív prosztatarák okozta halálozás
- A radikális prostatectomia helye a prosztatarák kezelésében
- Ha sok a szelén, kevés a prosztatarák
Ezt a New Jersey-i Rutgers Rák Intézet kutatói mutatták ki, s eredményeik a JAMA Internal Medicine-ben jelentek meg. A vizsgálat, amelynek neve Fifteen-Year Survival Outcomes Following Primary Androgen Deprivation Therapy for Localized Prostate Cancer, az androgéndeprivációs terápiával (ADT) foglalkozott, amely az utóbbi 15 évben népszerű alternatívája lett a műtétnek, a sugárkezelésnek vagy a konzervatív kezelésnek (a megfigyelésnek).
A kutatás 66 717 Medicare beteg adatait használta fel, akik valamennyien 66 évesek vagy idősebbek voltak, és T1-T2 klinikai stádiumú prosztatarákot diagnosztizáltak náluk (azaz a rák nem terjedt túl a prosztatán) 1992 és 2009 között. E betegek a diagnózist követő 6 hónapban nem estek át műtéten és sugárkezelést sem kaptak. Az adatokat a Medicare fájlokhoz kapcsolt Surveillance, Epidemiology, and End Results (SEER) adatbázisból merítették a kutatók.
A vezető kutató Grace Lu-Yao, PhD, MPH rákepidemiológus professzor volt. Egy korábbi kutatásában, amelyben kutatócsoportja szintén az ADT-vel foglalkozott, csak 2003-ig követték a betegeket. Ebben a vizsgálatban 6 évvel meghosszabbították a követési időtartamot, és további 47 000 beteget vizsgáltak. A teljes túlélés medián követési ideje 9 év volt.
A mostani vizsgálatban a kutatók azt találták, hogy ha a diagnózist követő 6 hónapban elsődleges kezelésként az ADT-t alkalmazták, a hormonterápia nem javította sem a 15 éves teljes túlélést, sem pedig a prosztatarák-specifikus túlélést, s ez leginkább az idősebb betegek esetében volt így. A vizsgált csoportot olyan betegekkel hasonlították össze, akik semmilyen terápiában nem részesültek, csak rendszeresen ellenőrizték az állapotukat – ezt nevezik „konzervatív kezelésnek”.
A vizsgálat összevetette a túlélési arányt az Egyesült Államok olyan területein, ahol gyakran használják az ADT-t egyedüli terápiaként és azokon a területeken, ahol ritkán alkalmazzák. A kétféle terület között nem találtak különbséget a 15 éves túlélési arányban; a prosztatarák-specifikus túlélési arány mérsékelten differenciált prosztatarák esetén 90,6% volt mindkét féle területen.
Dr. Lu-Yao elmondta, hogy míg a korábbi kutatások azt mutatták, hogy az ADT – más terápiákkal kombinálva – megfelelő kezelés a nagy kockázatú betegekben, egyedüli alkalmazását, főleg az idősebb populációban, nagyon meg kell gondolni. „Tekintetbe véve a lehetséges mellékhatásokat, az oszteoporózist, a diabéteszt és a csökkent izomtónust, az orvosoknak nagyon meg kell fontolniuk, hogy az ADT-t alkalmazzák-e elsődleges kezelésként az idős betegekben” – mondta. Lu-Yao megemlítette, hogy mivel vizsgálatukban nem szerepeltek 66 évesnél fiatalabb betegek, lehet, hogy az ifjabb férfiaknál másmilyenek lennének az eredmények.
Forrás: Newswise
