Nem csökkent az agresszív prosztatarák okozta halálozás

A Davis Medical Center onkológusai által felállított hipotézis szerint az előrehaladott rákban szenvedő betegek javuló túlélési aránya magyarázhatja a teljes túlélés javulását, melyet különböző stádiumú prosztatarákban szenvedő férfiak körében figyeltek meg. Ugyanakkor a szerzők „nem észleltek jobb túlélést az előrehaladott betegségben szenvedők alcsoportjában”.

Dr. Marc Dall’Era uroonkológus, a vizsgálat vezetője szerint megállapításaik újabbakkal gyarapítják a PSA-meghatározással detektált prosztatarákkal kapcsolatos bizonyítékokat. „Az e csoport mortalitása tekintetében észlelt hatás erőteljesebb, mint amit a sokkal koraibb stádiumban történő felismerés magyarázna – mondja dr. Dall’Era. – Másként fogalmazva, a daganat PSA-meghatározással történő koraibb felismerése következtében kevesebb férfibeteget diagnosztizálunk áttétes tumorral. A metasztatikus prosztatarákban szenvedők csoportjában ugyanakkor nem mutatkozik meg az a túlélési előny, mely a prosztatarákos betegek teljes csoportjának összegzett halálozásában észlelhető.”

Az eredmények rámutatnak, hogy „sürgős szükség van jobb kezelési formák kifejlesztésére” metasztatikus prosztatarákban – hangsúlyozzák a Kalifornia Egyetem prosztatarák-specialistái. A közlemény társszerzője, dr. Ralph de Vere White szerint: „Mérföldkő jelentőségű közleményről van szó, mely vitathatatlanul elénk tárja a problémát, mellyel szembe kell néznünk. Bár sikerült csökkentenünk a prosztatarák okozta halálozást, metasztatikus betegségben nem sikerült javítani az adatokon – és éppen az előrehaladott prosztatarák az, ami a beteg halálát okozza.”

Évek óra gyűlnek a pró és kontra adatok a férfiak körében végzett rutin PSA-meghatározással mint a prosztatarák korai felismerésére alkalmas módszerrel kapcsolatban, ezek alapján azonban egyelőre nem sikerült egységes konklúziókat megfogalmazni. „A mostani eredmények arra utalnak, hogy a metasztatikus betegség incidenciáját drámai mértékben csökkentő rutin PSA-meghatározás eredményes lehet a betegség okozta halálozás csökkentésében is” – emeli ki dr. Dall’Era.

A Johns Hopkins Medicine urológus professzora, dr. H. Ballentine Carter vezette azt a szakértői testületet, mely 2013 májusában kidolgozta a PSA-meghatározásra vonatkozó új klinikai irányelveket. Ő így látja a kérdést: „Itt az ideje, hogy odafigyeljünk arra, hogy szűrjük a prosztatarákot, és szelektívebb megközelítést találjunk annak érdekében, hogy minimális ártalmak mellett maximálisan kiaknázhassuk a szűrővizsgálatban rejlő előnyöket.”

Az Amerikai Urológus Társaság (AUA, American Urological Association) frissítette a férfiak PSA-szűrésével kapcsolatos állásfoglalását, melynek jövőbeni verziójában figyelembe veszik majd a mostani „mérföldkő” vizsgálat és más, jelenleg is folyamatban lévő kutatások eredményeit is. Az AUA irányelvei nem javasolják a rutin szűrést 55 éves kor alatt, ugyanakkor rámutatnak a módszer ellentmondásaira azt hangsúlyozva, hogy meg kell vitatni, hogy vannak-e észrevehető előnyei az 55 és 69 éves kor között végzett szűrésnek. „A szűrésben rejlő ártalmak csökkentése érdekében 2 éves vagy annál hosszabb szűrési intervallum javasolható az évenkénti szűrővizsgálat helyett azoknál a férfiaknál, a szűrővizsgálaton való részvétel mellett döntenek. Az évenkénti szűréssel összehasonlítva, a 2 évenkénti vagy annál ritkább szűrés várhatóan megőrzi az előnyök legnagyobb részét, ugyanakkor csökkenti a túldiagnosztizálásból és tévesen pozitív eredményekből eredő károkat. A rutin PSA-szűrés nem javasolható 70 éves kor felett, illetve olyan férfiak esetében, akiknek várható élettartama nem éri el a 10-15 évet” – fogalmaz az AUA útmutatója.

A prosztatarák kezelésével foglalkozó központok között nincs egyetértés abban sem, hogy az agresszívabb sebészeti eltávolítás vagy a konzervatívabb, kiváró álláspont-e a választandó terápiás módszer.