A korai válás később pusztítja a szülő-gyermek kapcsolatot
A szülők válása nagyobb hatással van a szülő és gyermek közötti kapcsolatra, ha arra a gyermek életének első néhány évében kerül sor − hívja fel a figyelmet egy friss kutatás, mely a Personality and Social Psychology Bulletin című lapban jelent meg.
Ezen túlmenően arra is fény derült, hogy a kora gyermekkorukban szüleik válását átélők felnőttként is sérülékenyebb kapcsolatot ápolnak szüleikkel, mint azok, akik már nagyobbak voltak szüleik válásakor. R. Chris Fraley, az Illinois Egyetem kutatója szerint: „A szülők válásának eltérő körülményeit elemezve remélhetőleg többet tudunk meg arról, hogy a korai tapasztalatok mennyire pontosan jelzik előre a szorosabb emberi kapcsolatok minőségét az élet későbbi szakaszában.” Fraley és munkacsoportja a válás időzítését és hatását elemezték a későbbi pár- és szülői kapcsolatokra, illetve azt vizsgálták, hogy a más-más jellemzőkkel bíró válások miként hatnak az apával való kapcsolatra, az anyával való kapcsolattal összehasonlítva.
A kérdések megválaszolására két vizsgálatot végeztek. Az elsőben 7735 résztvevő adatait elemezték, akik a yourpersonality.net internetes oldalon vettek részt a személyiséget és a közeli kapcsolatokat felmérő vizsgálatban. A résztvevők több mint egyharmadának szülei voltak elváltak, a válás idején a gyermekek átlagosan 9 évesek voltak. A kutatók azt találták, hogy az elvált családokból származó résztvevők kisebb arányban minősítették szüleikkel való kapcsolatukat megbízhatónak. A szülőkkel való kapcsolat bizonytalansága különösen azoknál volt szembetűnő, akik 3 és 5 év közöttiek voltak, amikor szüleik elváltak, szemben azokkal, akiknél idősebb korban került sor a szülők válására. „A szüleikkel biztos kapcsolatban élők erősebben érzik, hogy megbízhatnak szüleikben, mint azok, akik bizonytalan kapcsolatot ápolnak szüleikkel. Az ilyen személyek komfortérzete erősebb, és magabiztosak a tekintetben, hogy lelki téren számíthatnak szüleikre, amennyiben szükségét érzik” – magyarázza Fraley.
Az elvált szülő gyermekei esetében nagyobb szorongás észlelhető a későbbi párkapcsolatok terén is, a szülők válása és a romantikus kapcsolatok bizonytalansága közötti összefüggés azonban kevésbé szoros.
Az is kiderült, hogy a szülők válása erősebben befolyásolja az anyával, mint az apával való kapcsolatot. A különbségek hátterének feltárása érdekében a kutatók egy másik 7500 fős csoport bevonásával megismételték a vizsgálatot. Ebben a második vizsgálatban azt kérték a résztvevőktől, hogy jelöljék meg, hogy a válás után melyik szülő gyakorolta az elsődleges felügyeletet a gyermekek felett. A vizsgálatot végzők feltételezése szerint az apával való kapcsolat azért sérül jobban a válást követően, mert nagyobb valószínűséggel az anya kapja meg a gyermekek feletti felügyeleti jogot. A résztvevők többsége (74 százalék) azt válaszolta, hogy a válás után az édesanyjával élt, 11 százalék az apával, míg a fennmaradó 15 százalék a nagyszülőkhöz vagy más gondviselőhöz került. Azokban az esetekben volt nagyobb esély arra, hogy az apával csak bizonytalan, laza kapcsolat alakult ki, amikor a válás után a gyermek az anyánál maradt, míg az apával élő gyermekek esetében később is erősebb volt az apával való kapcsolat. Az anyák esetében hasonló összefüggés igazolódott.
Túlságosan korai lenne kijelenteni, hogy a mostani vizsgálat megállapításai felhasználhatók a gyermekelhelyezés során hozott döntésekhez. Az eredmények mindenesetre azt jelzik, hogy „a szülőkkel töltött idő és a válást követő berendezkedés hosszú távon befolyásolhatja a szülő és gyermeke közötti viszonyt”.
„A szülőkkel és partnerrel való kapcsolat fontos szerepet játszik életünkben. A mostani kutatás egy lépéssel közelebb vitt bennünket annak megértéséhez, hogy egyes emberek miért élnek viszonylag bizonytalan kapcsolatban a közeli hozzátartozóikkal” – hangsúlyozza a vizsgálat vezetője.
