A kortikoszteroid injekciók súlyosbíthatják a térdízületi osteoarthritis progresszióját
A kortikoszteroid injekciók ronthatják a térdízületi osteoarthritis progresszióját, míg a hialuronsav injekció jobban megőrizheti a térd szerkezetét és a porcok állapotát
A térdízületi osteoarthritis esetében a legtöbb beteg nem invazív kezelést keres a tünetek enyhítésére. A betegeknek legalább 10%-a helyi kortikoszteroid vagy hialuronsavas kezelésben részesül - mondta az egyik tanulmány vezető szerzője az Észak-Amerikai Radiológiai Társaság (RSNA) 2022-es éves ülésén. Az ülésen két előadás is foglalkozott a kérdéssel. Mindkét tanulmányban a az Osteoarthritis Initiative (OAI) adatait és képeit használták fel. Az OAI egy 4796, 45–79 év közötti, térdízületi osteoarthritisben szenvedő amerikai beteg bevonásával végzett, multicentrikus, longitudinális, megfigyeléses vizsgálat volt. A résztvevőket 2004 februárja és 2006 májusa között vették be a vizsgálatba. Az OAI adatbázisában a résztvevők klinikai értékelési adatai, röntgenfelvételei, MRI‑vizsgálatainak felvételei és eredményei és biológiai mintái világszerte kutatható módon szerepelnek.
Az egyik tanulmányban azt találták, hogy a hialuronsav injekciók csökkentik a térdízületi osteoarthritis progresszióját a csontvelő-elváltozások tekintetében. Nyolc, egyetlen kortikoszteroid injekciót kapó beteget, 12, egyetlen hialuronsav injekciót kapó beteget, és 40, semmilyen kezelésben nem részesülő kontrollszemélyt vizsgáltak. A résztvevőket életkor, nem, testtömegindex (BMI), Kellgren-Lawrence (KL) fokozat, Western Ontario and McMaster Universities Osteoarthritis Index (WOMAC) és Physical Activity Scale for the Elderly (PASE) alapján becsült részvételi valószínűség szerint párosították (propensity score matching). Az MRI-felvételeket a teljes szerv mágneses rezonancia képalkotási pontszámával (WORMS) értékelték a kutatók szemikvantitatív módon. Ez a térdízületi osteoarthritis osztályozási rendszer a meniszkuszra, a csontvelő-léziókra, a porcokra, az ízületi effúzióra és az ínszalagokra fókuszál. Az MRI felvételeket a kiindulási időpontban, 2 évvel az injekciót megelőzően és 2 évvel az injekciót követően készítették.
A kiindulási és a 2 éves követés WORMS értékének különbségével számszerűsítették az osteoarthritis progresszióját, és lineáris regressziós modelleket használtak, az életkor, a nem, a BMI, a KL-fokozat, a WOMAC és a PASE szerint kiigazítva, hogy megállapítsák a kezelés és a progresszió közötti kapcsolatot. 2 év elteltével a szerzők a következőket találták: i) szignifikáns összefüggés volt a kortikoszteroid injekció és a 2 évvel későbbi WORMS érték között a térd egészét, a laterális meniszkuszt, a laterális és mediális porcot tekintve. ii) nem volt szignifikáns kapcsolat a hialuronsav kezelés és a kezelést követő WORMS érték között. iii) WOMAC érték alapján nem volt szignifikáns kapcsolat a kezelés (injekció) típusa és a fájdalom progressziója között sem. iv) a kortikoszteroid és hialuronsav injekciókat megelőző 2 év során sem tapasztaltak szignifikáns különbséget a WORMS progressziójában.
A hialuronsav injekciók lassíthatják a térdízületi osteoarthritis progresszióját és hosszútávon enyhíthetik annak lefolyását, miközben a kortikoszteroid injekciókhoz hasonló tüneti enyhülést biztosítanak, de összességében biztonságosabb alternatívát jelentenek a térdízületi osteoarthritis közép‑ és hosszútávú betegséglefolyását tekintve.
A másik tanulmány eredményei szerint a kortikoszteroid injekcióval kezelt betegeknél a mediális ízületi tér szignifikánsan beszűkült. A tanulmányban 210 olyan, kortikoszteroid injekcióval kezelt térdet vizsgáltak, amelyekről a vizsgálat kezdetén és 48 hónap múlva is készült képalkotó vizsgálat, valamint 59 hialuronsav injekcióval kezelt térdet és 6827 kontrollt elemeztek. A vizsgálók csoportonként 50 beteget párosítottak a zavaró tényezők alapján, mint például az életkor, nem, BMI, társbetegségek, műtét és a szemikvantitatív képalkotási eredmények a kiindulási időpontban. ANCOVA-elemzést végeztek 48 hónapos szemikvantitatív képalkotási eredményeket függő változónak tekintve és zavaró változókat kovariánsként használva. A kutatók elemezték az ízületi tér szűkülését, a KL-fokozatot, valamint a tibia/femur mediális/laterális kompartmentben történő osteophyta-képződést és szklerózist. 4 év múlva: i) az átlagos KL-fokozat a kortikoszteroid csoportban 2,79 volt; a hialuronsav csoportban 2,11; míg a kontrollcsoportban 2,37. ii) A csoportok közötti összehasonlítás szignifikáns különbségeket mutatott a KL-fokozatban a kortikoszteroid és a hialuronsav csoportok, valamint a kortikoszteroid és a kontrollcsoportok között. iii) A mediális kompartment ízületi térszűkülete 1,56 volt a kortikoszteroid csoportban, 1,11 a hialuronsav csoportban és 1,18 a kontrollcsoportban. A kortikoszteroid és a kontrollcsoportok között szignifikáns volt a különbség. iv) A többi függő változó nem volt szignifikáns.
Ezek az előzetes eredmények arra utalnak, hogy a kortikoszteroid injekciók felgyorsították az osteoarthritis radiográfiai progresszióját, különösen a mediális ízületi tér beszűkülését és a Kellgren-Lawrence fokozatot, míg a hialuronsav injekciók nem. Ugyanakkor az osteoarthritis radiográfiai progressziója nem mindig korrelál a klinikai progresszióval, ezért további kutatásokra van szükség.
Szakértők véleménye szerint a szteroid injekciókat azoknak a betegeknek kellene adni, akiknél már jelentős ízületi gyulladás áll fenn és átmeneti enyhülést keresnek az ízületpótlással történő műtéti helyreállítás előtt, vagy azoknak a betegeknek, akiknek hialuronsav injekciók ellenére is erős fájdalmaik vannak. Fontos lenne tudni azt is, hogy az osteoarthritis melyik fenotípusával rendelkező betegnél nem áll fenn a progresszív porcvesztés kockázata a szteroid injekciók hatására. A következő vizsgálandó szempont, hogy hogyan függ össze az injekció hatékonysága a beteg aktivitásával, mert nyilvánvalóan azok a betegek, akiknél az injekciók hatékonyan csökkentették a fájdalmat, aktívabbak voltak, ami fokozott ízületi kopáshoz vezethet.
Mivel az eredmények nem randomizált, megfigyeléses kohorszvizsgálatokból származnak, ezért szükséges az ok-okozati összefüggések megértéséhez további, randomizált vizsgálatok elvégzése.
