A leendő édesapák fogékonyabbak a depresszióra
A stressz és a rossz egészségi állapot összefüggésbe hozható az apai depresszióra való fogékonyságával a partner terhessége alatt.
Az antenatalis és a posztnatalis depresszió közismerten súlyos kimenetelű az anyáknál és rossz hatású a gyermekeikre. Ugyanakkor kevés adat ismert a leendő édesapák depresszióra való fogékonyságával és annak következményeivel a perinatális időszakban.
Egy nem régiben publikált, új-zélandi vizsgálatban a szerzők azt próbálták felmérni, hogy melyek azok a legfőbb rizikófaktorok, melyek összefüggésbe hozhatók az apai depresszióval a születést megelőző vagy azt követő időszakban.
Egy longitudinális, kohorsz vizsgálatba 3523 leendő édesapát vontak be, a szigetországi társadalom különböző rétegeiből. A vizsgálat résztvevőit 2009 és 2010 között randomizálták, akik egyébként családostól a „Growing Up In New Zealand” nevű életminőségi projektben is részt vettek.
A válaszadó 16-63 éves férfiak (átlagéletkora 33,2 év), a szülést megelőzően és az azt követő kilenc hónapban is komplett pszichiátriai interjún vettek részt, melynek része volt az Edinbourgh Postnatalis Depresszió Skála és a 9 részes „Patient Health Questionaire” is. Ezek olyan tünetbecslő kérdőívek, melyek a depressziós tünetképzés pszichopatológiájára fókuszálnak, előbbi esetében 12, utóbbinál 9 pont elérése szükséges a mentális zavarra utaló jelek kimondásához.
A vizsgálat során az antenatalis depresszióra való fogékonyság, tünetképzés a válaszadók 2,3%-ánál, 82 leendő édesapánál volt tetten érhető. Ezt egyértelműen összefüggésbe lehetett hozni a partner terhessége alatt átélt stresszel, valamint az eleve rossz egészségi állapottal. Utóbbi rizikófaktor önmagában egyből megduplázza a mentális zavar kifejlődési esélyét, míg előbbi kb. 38%-kal növeli azt.
A posztnatalis depresszió válaszadók 4,3%-át, összesen 153 férfit érintett valamilyen mértékben. Legfontosabb rizikófaktorok szintén a terhesség alatt átélt stresszhatások és a gyenge általános egészségi kondíció voltak. További rizikónak számít, ha a gyermek születését követő időszakban az apa egészségi állapota nem mutat javulást, ilyenkor a mentális zavar kockázata triplájára nő, és az apa korábbi depressziós epizódja is növeli a betegség kialakulásának esélyét. A szomatikus és mentális komponenseken túl sokat számít a szociális státusz is. A tartós, legalább 9 hónapig fennálló munkanélküliség egyértelműen negatív hatású, csakúgy, mint az újdonsült szülők szétválása, ami a depressziós tünetek kifejlődésének esélyét hatszorosára növeli.
Összefoglalva elmondható, hogy a leendő apák depresszióra való fogékonyságát szignifikánsan növeli a partner terhessége során átélt stressz, valamint- nem meglepő módon, az eleve rossz szomatikus státusz. A születést követő 9 hónapban nagyobb az apai depresszió kialakulásának esélye, mint a szülés előttiben,és elsősorban a szociális tényezők miatt. A vizsgálat erősségei között említhető, hogy nagy esetszámmal dolgozott, a beválasztott személyekből kevés esett ki és jól reprezentálta az egyes társadalmi csoportok – beleértve az alacsony szocio-ökonómiai státuszban lévők - sérülékenységét.
A vizsgálat hosszútávú célja a leginkább veszélyeztetett édesapák kiemelésével és pszichiátriai intervenciójával a depressziós epizód elkerülése, melynek a társas, családi kapcsolatokra gyakorolt jótékony hatásait nem is kell részletezni, elegendő megemlíteni a gyermek fejlődésére gyakorolt direkt és indirekt hatásokat.
Forrás: Medpage Today
