Maradandó agyszerkezeti változásokkal jár a terhesség
Mutasd az agyi MR-felvételedet, és megmondom, voltál-e már terhes! A várandósság alatti biológiai adaptáció ugyanis maradandó agyi változásokkal jár – tudtuk meg Nature Neuroscience-ből.
A várandósok szervezetében radikális testi és lelki biológiai adaptáció megy végbe, amelynek számos formájáról vannak ismereteink. Elsősorban persze a hormonális változások jutnak eszünkbe – a progeszteronszint például 10-15-szörösére növekszik –, és hajlamosak vagyunk ezekkel magyarázni minden mindent, a hányástól a kívánósságig. A szexhormonokról tudjuk, hogy a neuronok morfológiáját és számát egyaránt befolyásolják, azt viszont még senki nem vizsgálta, milyen változásokhoz vezet mindez a várandósok agyában.
Az Alabama Egyetem (Birmingham) munkatársai prospektív vizsgálatuk során mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálatra kértek fel 25 nőt első terhességük előtt, majd az első gyermekük megszületése után ismét. Kontrollkét több csoport is szerepelt, egyrészt a 25 vizsgálati alany férfi partnerei közül 19 fő, másrészt 20 olyan nő, aki soha nem voltak terhes, végül ez utóbbi nők férfi partnerei közül 17 fő. Az adatgyűjtés teljes időtartama meghaladta az öt évet, a szülés utáni követés pedig két év volt.
Az elsődleges vizsgálati szempont az agyi szürkeállomány szerkezeti változása volt. Az apák bevonásának fő célja az volt, hogy jobban el tudják különíteni a gyermek gondozása-nevelése okozta esetleges változásokat a terhesség indukálta változásoktól. A szülés utáni két éves követéssel a változások marandadóságát nézték.
Az eredmények szerint a szürkeállományban jelentős változások következnek be a kilenc hónap során, elsősorban azokon a területeken, amelyek szociális képességekért felelősek, és elősegítik az anyaság jelentette változásokhoz való alkalmazkodást. A funkcionális MR-vizsgálat során a babájuk képének nézegetése során aktiválódó agyterületek megegyeztek azokkal a régiókkal, ahol a tartós változások bekövetkeztek. A szürkeállomány szimmetrikus megkevesbedését észlelték a terhesség után a mediális frontális és a poszterior régiókban, illetve néhány speciális, kisebb területen, főleg a prefrontális és a temporális kortexben. Ezek az önközpontú feladatmegoldásban és a szociális kapcsolatok alakításában szerephez jutó területek – magyarázta Susanna Carmona, a vezető kutatók egyike.
A kutatók arra jutottak, hogy az agyi struktúrák MR-képe alapján nagy biztonsággal megmondható, volt-e már valaki terhes. Még azt is előrevetíthető a szerkezetváltozások alapján, milyen lesz az anya kötődése a gyermekéhez a csecsemőkorban. Ráadásul aszerint is megkülönböztethetők az anyák, hogy természetes úton vagy mesterséges megtermékenyítéssel estek teherbe. A vizsgált kétéves időszak alatt a változások fennmaradtak. Az apáknál nem észleltek hasonló változást.
A szürkeállomány megkevesbedése nem jár a kognitív funkciók semmilyen romlásával. Az agy plaszticitása változik, hogy az anya jobban érzékelhesse az újszülött igényeit, emocionális állapotát. A szerkezeti változások legalább részben olyanok, mint amilyenek a serdülés során mindannyiunk agyában végbemennek – vélik a kutatók. A gyenge szinapszisok eltűnnek, hogy helyet adjanak a hatékonyabb és specifikusabb neuronhálózatoknak.
Forrás:
2. MNT
