A magatartászavaros serdülők agya másképp működik
A komoly magatartászavarral küszködő tinédzsereket agyában strukturális változásokat mutattak ki Graeme Fairchild és munkatársai.
A Journal of Child Psychology and Psychiatry nevű szaklapban publikált kutatásban fiatal férfiak és serdülő fiúk MRI vizsgálatának eredményeit tették közzé. A magatartászavar egy, akár már fiatalkorban felismerhető jelenség, mely a hazudozás, agresszív vagy destruktív viselkedés formájában, később pedig akár az éjszakai kimaradásban is megjelenhet.
Bizonyítékok támaszták alá a viselkedési zavarral küzdők agyának egészséges emberekétől való különbözőségét, de ezen különbségek keresése csak speciális agyterületekre, például az amygdalára (az érzelemszabályozó központra) irányult. Jelen tanulmány szerzői ezért az egész agy területén keresték hogy hol találnak a magatartászavarral küzdők és magatartászavarban nem szenvedők agykérgében azonos illetve különböző vastagságú területeket, amelyek az egyes régiók közötti koordinált vagy rendellenes fejlődést jelezhetik. A vizsgálatban 58 magatartászavarral diagnosztizált és 25 egészséges, 16 - 21 éves fiatal férfit vontak be.
A kutatók azt találták, hogy azokban a betegekben, akiknek magatartászavara kora gyermekkorban kezdődik, meglepően nagy arányban észleltek a kontrollokéval megegyező vastagságot a vizsgált agyterületeken, míg a felnőttkorban kezdődő betegség esetén az agykéreg vastagsága kisebb arányban egyezett a kontrollokéval.
A tanulmány szerzői eredményeiket egy különálló, független mintával is igazolták, ebben 37 magatartászavaros és 32 kontrollcsoportba tartozó 13-18 év közötti férfit vizsgáltak.
Fairchild szerint a különbség az egész agyban kimutatható, azonban legjelentősebb a temporális és a frontális lebeny szerepe. Ezek az eredmények alátámasztják azt az elméletet, miszerint a magatartászavar egy létező pszichiátriai betegség és nem csupán a tinédzserek túlzott ellenállásának megnyilvánulása, ahogyan azt néhány szakértő állítja.
A kutatás bebizonyította, hogy jelentős különbségek vannak azoknak a betegeknek az agyában, akiknél a betegség gyermekkorban illetve azoknál, akiknél tinédzserkorban alakul ki. Bár igazolt, hogy a rendellenesség kialakulásában fontos szerepe van az agyi struktúráknak a betegség létrejöttének mechanizmusa tisztázatlan, illetve az sem ismert, mennyiben genetikailag meghatározott és milyen méretékű a környezet szerepe.
Ezekre a kérdésekre az ismertetett vizsgálat sem ad választ, de talán lehetőséget ad az intervenciós terápiák hatásainak mérésére. Az agy térképezésével például mérhető lehet, hogy a viselkedésterápiák képesek-e befolyásolni az agy szerkeszti eltéréseit.
Forrás: Medical News Today
