A metasztatikus gyomorrák túlélését befolyásoló tényezők
A texasi egyetem több 45 ezer, peritonealis carcinomatosisból származó sejt profiljának meghatározása során kifejezett celluláris heterogenitást észleltek, valamint két olyan altípust azonosítottak, melyek összefüggnek a túléléssel.
A Nature Medicine című lapban az MD Anderson Cancer kutatói egy olyan génexpressziós eljárásról számolnak be, melynek segítségével a túlélés pontosabban jelezhető előre, mint más klinikai paraméterek alapján. Amennyiben a módszert prospektív vizsgálatokban is validálják, hasznos segítséget nyújthat a gyomorrákban szenvedő betegek besorolásában, illetve a hatásosabb terápiás stratégiákra szoruló betegek kiválasztásában.
A peritonealis carcinomatosis (PC) hatékonyabb kezelésének első lépése, hogy minél több ismeretet gyűjtsünk a peritonealis űrben megjelenő metasztatikus sejtekről. Az úgynevezett egysejt-analízissel minden egyes sejtet egyenként tudunk szemügyre venni és képet kaphatunk azok környezetéről is.
PC eseteiben a daganatsejtek beszűrik a peritonealis és abdominalis teret, illetve megtapadnak a gyomron és más szerveken is. A peritonealis carcinomatosis sokféle gyomor-bélrendszeri tumor következménye lehet, leggyakrabban előrehaladott gyomorrák áll a hátterében, a gyomorrákos betegek kb. 45%-ánál diagnosztizálnak PC-t. A PC következtében jelentős mennyiségű folyadék halmozódik fel a hasüregben, a betegek átlagos túlélése nem éri el a hat hónapot sem.
„A PC- egy klinikai szempontból ellátatlan entitást képvisel, melyre egyelőre nem létezik hatásos kezelési módszer – hangsúlyozzák a szerzők. – Mostani eredményeink alapján mód nyílhat ezeknek a sejteknek a profilírozására, mely egyénre szabottabb terápiás módszereket eredményetózhet.”
A kutatók 20, előrehaladott gyomorrákban szenvedő beteg ascites-folyadékából izoláltak PC-sejteket. Közülük 10 beteg hosszú távú túlélőnek számított, náluk már több mint 1 év telt el a PC diagnózisának felállítása óta, 10 beteg pedig rövid távú túlélőnek minősült, esetükben az ismert a PC 6 hónapnál rövidebb ideje állt fenn.
A szerzők egysejt-RNS-szekvenálással elemezték a génexpressziót, ami alapján el tudták készíteni a PC-sejtek első „térképét”. Ezen változatos funkcionális státuszban sokféle sejttípus volt látható. A tumoron belüli ráksejtek variabilitása intratumorális heterogenitásként ismert. Ennek azért van jelentősége, mert a terápiás kudarc és a recidíva sok esetben éppen az altípusok sokféleségére vezethető vissza.
A fenti analízis alapján a betegség kétféle típusét különítették el: a gyomor sejtjeihez hasonló PC-sejtek jelenléte agresszívabb fenotípust tükröz, ami rövidebb túlélést vetít előre. Az inkább a bélsejtekre hasonlító PC-sejtek esetén a betegség kevésbé agresszív, és a beteg hosszabb túlélésre számíthat.
Ennek ismeretében a kutatók olyan módszert fejlesztettek ki, melynek segítségével pontosabban előre jelezhető a túlélés, mint pusztán a klinikai paraméterek alapján. Módszerüket azóta nagyobb betegcsoporton is validálták. Reményeik szerint a tumorsejtvonalak plaszticitásának alaposabb feltérképezése új terápiás célpontokhoz vezetheti el őket, ami alapján a mostaninál hatásosabb kezelési módok kifejlesztésére nyílik majd lehetőség.
