A műtét előtti vérvételek vérszegénységhez vezethetnek
Operáció előtt ismételten vért vesznek a betegtől a laboratóriumi vizsgálatokhoz. Szívműtétek előtt egy gondos vizsgálat tanúsága szerint ez önmagában is vérszegénységhez vezethet, vérátömlesztést tehet szükségessé.
A nagy műtéteket bevezető előkészületek létfontosságú elemét jelentik azok a laboratóriumi vizsgálatok, amelyek igazolják, nincs-e az operációnak valamilyen akadálya, szükség van-e speciális előkészítésre. Minden operatív beavatkozás előtt tisztázni kell, nem szenved-e a páciens olyan mértékű vérszegénységben, hogy már a műtét előtt transzfúzióra szorul. Az Annals of Thoracic Surgery most közölt dolgozat azt mutatja, hogy bizonyos helyzetekben éppen az eltúlzott műtéti előkészítés okozhat akár a beteg életét is veszélyeztető anémiát.
Az Ohio állambeli Cleveland Clinic munkacsoportja Colleen G. Koch vezetésével megvizsgálta, hogy szívműtétek előtt és után hányszor vesznek diagnosztikus okból vért a betegektől és ennek milyen következménye lehet a gyógyulás esélyére. A szívsebészeti osztályon 2012 januárja és júniusa között 1894 beteget ápoltak. A kutatók részletesen és pontosan összegezték, hányszor és milyen célból vettek vért tőlük a klinikai felvétel pillanatától a hazabocsátásig. Azt is összeadták, hogy milyen gyakran és térfogatban volt szükség transzfúzióra.
Már a kiindulási statisztika is meghökkentő. A fél év során 221 496 laboratóriumi vizsgálatot végeztek az osztályon, ami azt jelenti, hogy az ott fekvő betegeknél átlagosan 116 vérvétel történt. A vizsgálatok során a páciensek átlagosan 454 ml vértől szabadultak. Érthető, de így is elgondolkoztató, hogy az intenzív osztályon alkalmanként mennyivel több vért vettek az ott ápoltaktól, mint a többi részlegen: 332 ml-t a 118 ml-rel szemben.
A nagyobb, bonyolultabb műtéteknél általában több vérre volt szükség, vizsgálati célból is. A legtöbb vért diagnosztikusan és terápiásan a koszorúér bypass műtétek és a szívbillentyű-operációk igényelték. Érthető módon ha sok vizsgálati vérvétel történt, akkor volt legtöbbször szükség transzfúzióra is.
Dr. Koch hangsúlyozta: a betegeknek rá kellene kérdezniük, hogy a megismételt vérvétel szükséges-e, naponta kell-e a vizsgálatot ismételni, nem lehetne-e kevesebb vért venni egy-egy diagnosztikus ellenőrzéshez. Gyakorló klinikus és gyakorló beteg valószínűleg érzi, hogy kevés olyan gyógyintézet és helyzet van a világon, ahol ez a társalgás lefolytatható.
A szerkesztőség hozzászólásra kérte fel Dr. Milo Engoren Ann Arbor-i szakértőt. „Mindent megteszünk, hogy minimalizáljuk az intraoperatív vérvesztést, és igyekszünk a posztoperatív vérvesztést is a minimumra csökkenteni. Vannak, akik azt mondják, hogy a transzfúzió nem árt, csak jelzi, hogy a beteg állapota súlyos, de meg kell egyeznünk abban, hogy az anémia kezelése és a vérátömlesztés lehetőség szerinti elkerülése az optimális betegellátás része” – írta a kommentátor.
