A naponta adagolt orális everolimus aktivitása a pancreas metasztatikus neuroendokrin tumorának kezelésére alkalmazott citotoxikus kemoterápia sikertelensége után: egy II. fázisú vizsgálat eredményei

Célkitűzés
Egyelőre nem rendelkezünk olyan igazolt hatásosságú kezelési formával, mely a kemoterápia eredménytelensége esetén alkalmazható lenne a pancreas neuroendokrin tumorainak (NET, neuroendocrine tumor) terápiájában. Az everolimus (RAD001) – a rapamycin emlőscélpontjának orális gátlószere – octreotiddal együtt adagolva ígéretes daganatellenes hatást mutatott a NET eseteiben.

Betegek és módszerek
A nyílt jelölésű, II. fázisú vizsgálat keretében az everolimus klinikai aktivitását teszteltük olyan metasztatikus pancreaticus NET-ben szenvedő betegek esetében, akiknek daganata a kemoterápia idején vagy azt követően progrediált. A betegeket a korábbi octreotid-terápiaszerint csoportosítottuk (1. csoport: napi 10 mg everolimus, n = 115; 2. csoport: napi 10 mgeverolimus + elhúzódó felszabadulású [LAR, long-acting release] octreotid, n = 45). A tumorértékelésére (a Response Evaluation Criteria in Solid Tumors [RECIST] kritériumrendszere alapján) 3 havonta került sor. A kromogranin A (CgA, chromogranin A) és a neuronspecifikus enoláz (NSE, neuron-specific enolase) mérését havonta végeztük, ha a kiindulási érték emelkedett volt. Meghatároztuk az everolimus- és octreotid-koncentráció nadirját.

Eredmények
A központi radiológiai értékelés idejére az 1. csoportban 11 betegnél (9,6%) jelentkezett részleges remisszió, 78 esetben (67,8%) a betegség stabilizálódott (SD, stable disease),16 esetben (13,9%) pedig progrediált; a progressziómentes túlélés (PFS, progressionfree survival) mediánértéke 9,7 hónapnak adódott. A 2. csoportban 2 betegnél (4,4%) részleges remissziót, 36 betegnél (80%) stabil betegséget regisztráltunk, és progresszív betegség egyik esetben sem fordult elő; ebben a csoportban a PFS 16,7 hónap volt. Hosszabb PFS-t észleltünk azoknál a betegeknél, akiknél korai CgA- vagy NSE-válasz jelentkezett, szemben azokkal, akiknél ilyen választ nem tapasztaltunk. Az octreotid LAR és az everolimus együttes alkalmazása esetén a kombináció tagjai kölcsönösen nem befolyásolták egymás expozícióját sem. A mellékhatások többsége csak enyhe vagy közepes súlyosságú volt, és nem tért el az everolimus-adás kapcsán korábban észlelt nem kívánt jelenségektől.

Következtetések
Az objektív válasz és a PFS azt jelzi, hogy az egyidejûleg octreotid LAR-ral is kiegészített vagy a nélkül naponta adagolt everolimus tumorellenes aktivitást fejt ki, és alkalmazását jól tolerálják azok a betegek, akiknél az előrehaladott pancreas-NET korábbi szisztémás kemoterápiája hatástalannak bizonyult.