A neuromyelitis optica növeli a vetélés kockázatát

A vizsgálat vezető szerzője dr. Maria Isabel Leite (Oxfordi Egyetem, Egyesült Királyság) szerint a neuromyelitis optica spektrumzavar (NMOSD) sok nőt érint, s eredményeink szerint e betegségben szenvedő nők körében nagy a vetélések aránya. Ezért alapvető követelmény, hogy még a terhesség előtt diagnosztizálják a NMOSD-t, és úgy kezeljük, hogy a betegség aktivitása a terhesség előtt és alatt minimális legyen.”

A szerzők a Neurology november 18-i online számában közölték eredményeiket.

Dr. Leite és társszerzői megmagyarázták, hogy az NMOSD súlyos, visszatérő antitest-mediálta gyulladásos zavar, amely a központi idegrendszert érinti. Fő jellegzetességei a neuritis optica és a longitudinálisan terjedő transzverzális mielitisz. Ritka betegség, 100 000 személy közül 1–2-t érint, és az esetek 80–90%-ában nőket. A rendellenesség patológiai folyamatának kulcstényezője az, hogy antitestek vannak jelen az aquaporin-4 (AQP4) ellen; ez különbözteti meg az NMOSD-t más központi idegrendszeri gyulladásos elváltozásoktól.

A vizsgálat során a kutatók egy kérdőívet töltettek ki 60 olyan nővel, akiknek NMOSD-jük volt, és a betegség előtt vagy alatt összesen 126 terhességük volt.

Az eredmények szerint 6 nő 11 terhessége vetéléssel végződött. Az NMOSD kezdete utáni 14 terhesség közül 6 végződött vetéléssel (42,9%), míg a betegség kezdete előtti 71 terhességből 5 (7,04%). Nem volt kapcsolat a vetélés és más autoimmun betegségek jelenléte között (a nőket ebben az elemzésben egyetlen heterogén csoportnak tekintették).

A vetélés legerősebb előrejelzője az volt, hogy a nő az NMOSD kezdetéhez képest, illetve azt megelőzően mennyi időn belül lett várandós. Az NMOSD kezdete után és a betegség kezdetét megelőző 3 évben nagyobb volt a vetélés esélyhányadosa (11,6, illetve 7,28), és ez független volt az anya életkorától és a kórtörténetben szereplő vetélésektől.

A szerzők azt is kimutatták, hogy a vetélésen átesett nőkben a terhesség alatt vagy közvetlenül előtte nőtt az NMOSD aktivitása azokhoz képest, akiknek egészséges volt a terhességük (az átlagos évi relapszus ráta 0,707, illetve 0,100 volt).

„Úgy látszik, hogy van mintegy 3 év a betegség kezdete előtt, amikor a vetélés kockázata már nagyobb” – kommentálta dr. Leite az eredményeket.

Hozzátette: „Tudjuk, hogy a betegek már több évvel a tünetek megjelenése előtt antitesteket termelnek az AQP4 ellen, és ez az antigén számos szervben megtalálható, köztük az agyban, a gerincvelőben és a méhlepényben is. Ez az autoimmun támadás célpontja, és azt gyanítjuk, hogy ez a mechanizmus felelős e nőkben a vetélések nagy arányáért. A vetélést valószínűleg a méhlepény gyulladása okozza.”

Közleményükben a kutatók azt is említik, hogy a magzati idegrendszer már a 14. héttől expresszálja az AQP4-et, és hogy a magzati hidrokefáliához hozzájárulhat a központi idegrendszer folyadékegyensúlyának felborulása, amit viszont az AQP4 rendellenessége okozhat.

A kutatók kifejtették, hogy ha fogamzóképes korú nőben fedezik fel a betegséget, akkor el kell mondani nekik, hogyan tervezzék a gyermekvállalást, és azt, hogy a terhesség előtt és alatt a legjobb gyógyszert kell alkalmazniuk, ha kell, megnövelt dózisban. Lehet vitázni azon, hogy helyes-e éppen a terhesség alatt nagyobb dózist adni, de erről egyelőre nincsenek adatok. Mindenesetre az NMOSD-s nőknek tudniuk kell a terhességgel kapcsolatos problémáról, és terhességük alatt a nőgyógyásznak szoros megfigyelés alatt kell tartania őket.

Forrás: Medscape