A norovírus terjedése kontrollálható

Évi sokszázezer haláleset megelőzéséhez vezethet el az a biológiai kémiai alapkutatási eredmény, miszerint a gasztroenteritisz leggyakoribb kórokozója, a norovírus terjedése megelőzhető lehet igen egyszerű módszerrel: egy anyatejből vagy algából kivonható molekulával.

A norovírus a gasztroenteritisz leggyakoribb oka világszerte; az évente több százezernyi halálesetet okozó vírus különösen a 3 év alatti kisgyermekekre veszélyes. A kórházi környezetben összeszedett, nozokomiális norovírus-fertőzés esetén különösen fontos olyan módszert találni, amivel megelőzhető a fertőzés továbbadása, írja az Amerikai Biokémiai és Molekulárbiológiai Társaság szaklapjának, a Journal of Biological Chemistry-nek a közleménye.

Négy német egyetem biokémikusai és infektológusai működtek közre a lehetséges módszert felvázoló tanulmány elkészítésében (Avidity of α-fucose on human milk oligosaccharides and blood group–unrelated oligo/polyfucoses is essential for potent norovírus-binding targets), és mint a kutatók írják, a megoldás jóval egyszerűbb lehet, mint eddig gondoltuk. A német kutatók ugyanis találtak egy egyszerű anyagot, ami a táplálékba téve megelőzheti a gyermekkórházakban a norovírus terjedését.

A norovírus azáltal okoz megbetegedést, hogy hozzákötődik egy, a bélsejtek felszínén lévő, a humán ABO vércsoport meghatározásában szerepet játszó cukormolekulához, a fukózhoz (6-dezoxi-l-galaktóz), majd a kötődést felhasználva belép a bélsejtekbe. A fukóz megtalálható az anyatejben és más élelmiszerekben is, és mint a kutatók kimutatták, a norovírus nem tud különbséget tenni a szervezetben a sejtfelszíni molekulák (mucin-typeO-glikánok) részeként megtalálható fukózmolekulák és a bélrendszeren táplálék részeként áthaladó fukózmolekulák között, így egy fukóz alapú étrendkiegészítővel meg lehet kötni a norovírusokat a bélben, így pedig megakadályozható, hogy a vírusok megfertőzzék a bélsejteket.

A stratégia kidolgozásához a kutatóknak először meg kellett érteniük, hogy a fukózmolekula és a vírus milyen sajátosságai járulnak hozzá a cukormolekula és a kórokozó összekapcsolódásához. A sejtekben és az élelmiszerekben a fukózmolekula általában glükoproteinek részeként van jelen; a Kölni Egyetem biokémikusa, Franz-Georg Hanisch által vezetett vizsgálatban először az anyatej fukóztartalmú oligoszacharidjainak (human milk oligosaccharide/HMO) norovírus-kötő képességét kezdték tanulmányozni. Mint kiderült, a norovírus és a HMO-k közötti kötés erőssége független a HMO struktúrájától, ahogy attól is, hogy a HMO milyen fukóz-típust tartalmaz, egyedül az számít, hogy a HMO molekula hány darab fukózmolekulát köt meg: a nagyobb fukózdenzitás erősebb kötődést eredményez.

Hanisch és csapata ezután megkereste, hogy az iparban hogyan lehet a leggyorsabban sok fukózhoz jutni; kiderült: az Atlanti-óceán északi, sekélyebb vizeiben élő barnamoszatok olyan polifukózt állítanak elő (fucoidan), ami könnyen, nagy mennyiségben és nagy tisztaságban kivonható belőlük (a fukoidánt egyébként más biokémiai okból vizsgálták már a HIV, a Cytomegalo és a Herpes simplex vírusfertőzések kezelésében is). Bár a fukoidánban a fukóz más struktúrájú komplex alkotórésze, mint az emberi szervezet fukóztartalmú glikoproteinjeiben található fukóz, a kísérletek szerint a fukoidán erősen köti a norovírusokat, azaz a kutatók szerint a fukoidán biztonságos és olcsó táplálékkiegészítőként megakadályozhatja a bélsejtek megfertőződését, sőt kiindulópont lehet egy még jobb víruskötő képességű makromolekula tervezéséhez.