A renin-angiotenzin rendszer és a depresszió

A depresszió patofiziológiája még napjainkban sem teljesen feltárt: a hagyományos útvonalakon keresztül ható terápiás szerek csupán részben hatékonyak; a kezelt depressziós esetek csupán 30%-a kerül teljes remisszióba. Emiatt szükségszerű, hogy újabb útvonalakon keresztül ható szerek kerüljenek alkalmazásra. Napjainkban kísérletek zajlanak az idegrendszer gyulladásos folyamatain, az oxidatív stressz útvonalakon, valamint a mitokondriális diszfunkción keresztül ható terápiás beavatkozásokkal kapcsolatban. Mindezeken túl az elmúlt időkben felmerült a renin-angiotenzin rendszer (renin-angiotensin system/RAT) depresszióban betöltött potenciális szerepe is, mely által elméletileg mind az angiotenzin konvertáló enzim inhibitorok (ACEI), mind az angiotenzin II. receptor (AT1R) blokkolók befolyásolhatják a kórkép lefolyását. Míg a RAT mechanizmusát már a 19. században felfedezték, idegrendszeri hatásait ennél sokkal később, az 1970-es években írták le először; ezek alapján az angiotenzin II. fontos szerepet tölt be az idegi fejlődésben és a stresszre adott válaszban. A RAT-on keresztül ható szerek a depresszió gyulladásos folyamatain keresztül fejthetik ki pozitív terápiás hatásukat.

Jelen tanulmány szerzői a világhálón elérhető adatbázisokból olyan közleményeket gyűjtöttek össze, melyekben a RAT gátlása és a depresszió közötti kapcsolatokról adnak jelentést. Elemzésük alapján elmondható, hogy egyéb antihipertenzív szerekkel ellentétben a RAT gátlásán keresztül hatók eredményesen alkalmazhatóak depresszió kezelésében, melyet preklinikai és klinikai adatok is megerősítettek. Preklinikai vizsgálatok elsősorban a RAT gyulladáscsökkentő funkcióival kapcsolatban készültek: ezek elméleti hátterét az az elképzelés adja, hogy a depresszió megváltozott immuno-inflammatorikus folyamatok eredményeképpen alakul ki, mely fokozza az immunrendszer működését, nitro-oxidatív stresszt, gyulladást vált ki, mely végső soron növeli a monoaminok szintjét. A major depresszió egy alacsony szintű gyulladásos állapottal járó kórkép, melyben megemelkedik a gyulladásos citokinek szintje. A RAT gátlás állatkísérleti modellekben már egyértelműen igazolt antidepresszív hatásokat igazolt. Klinikai vizsgálatok terén a rendelkezésre álló adatok kissé hiányosak, hiszen az átvizsgált publikációk között randomizált klinikai vizsgálatok nem szerepeltek. Ugyanakkor számos esetbemutatás és megfigyelésen alapuló vizsgálat szolgálja a RAT gátlásának antidepresszív hatásait klinikai körülmények között is. Míg a magas vérnyomás nem szerepel a depresszió rizikófaktorai között, a depresszió növelheti a magas vérnyomás kialakulásának esélyét, mely tény tovább növeli a RAT-on keresztül ható szerek depresszióban való alkalmazásának potenciális szükségességét. Egy közel 1000 betegből álló esetkontroll tanulmányban újonnan diagnosztizált depressziós cukorbetegek körében igazolták, hogy az ACEI-k jelentősebb arányban csökkentették a depressziós tüneteket, mint egyéb vérnyomáscsökkentők (béta blokkolók, kalcium csatorna gátlók). Egy kohort vizsgálat eredményei szerint is mérséklik az ACEI-k a major depresszió tüneteit. Ezzel szemben a CREATE tanulmány (egy randomizált placebo kontrollált vizsgálat, citalopram kezelésben szenvedő major depressziós beteg körében) úgy találta, hogy az ACEI-k szedése rosszabbítja a citalopram kedvező antidepresszív hatásait. Egy kiterjedt norvég elemzés, a HUNT vizsgálat ugyanakkor magas vérnyomásban szenvedő beteg körében ACEI-k szedése mellett egyértelműen kisebb arányú depressziós tünetet rögzített.

Habár a fenti eredmények kissé ellentmondásosak, a RAT-on keresztül ható vérnyomáscsökkentők eddig igazolt antidepresszív hatásai mindenképpen biztatóak. Ez az útvonal új kapukat nyithat meg a hagyományos szerekkel szemben ellenálló depresszió kezelésével kapcsolatban.

Forrás: BMC Medicine