Vérnyomáscsökkentő gyógyszer: reggel vagy este?
Öt éve spanyol kutatók azt találták, hogy a vérnyomáscsökkentők esti bevétele hatásosabb, mint a reggeli gyógyszerszedés. Ez a gyakorlat világszerte elterjedt, de most egy angol vizsgálat azt mutatta: mindegy, mikor veszik be az antihipertenzív gyógyszert, csak mindig bevegyék.
A karra helyezett felfújható mandzsettát 1896-ban Scipione Riva-Rocci alkalmazta elsőként, de azt csak az amerikai biztosítótársaságok statisztikái igazolták 1905-ben, hogy a vérnyomás magas értéke veszélyes betegség, mert szoros összefüggést mutat a korai halálozással. A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek használata a II. világháború után kezdődött. Kezdetben az indiai kígyógyökér (Rauwolfia serpentina) alkaloidái jelentették a legfontosabb terápiát, aztán a thiazidok következtek, majd a béta-blokkolók. Az 1980-as években megjelentek a dihidropiridinek, őket az ACE-gátlók követték, és ma már szinte minden vezető gyógyszergyár forgalmaz valamilyen antihipertenzívumot.
Ezeket a gyógyszereket, a többi készítményhez hasonlóan, általában reggel vették be a betegek. Ramón Hermida és munkacsoportja 2011-ben írta le, hogy azok a magas vérnyomású betegek, akik legalább az egyik antihipertenzívumot az esti időszakban veszik be, jobban tudják befolyásolni a hipertóniájukat és kevesebb szívszövődménnyel bajlódnak, mint azok, akik reggel nyelik le a vérnyomáscsökkentőt. A tanulmányt a Journal of the American Society of Nephrology közölte.
A munkacsoport 661 krónikus vesebeteget randomizált, akiknek a vérnyomása magas volt. A két csoportból az egyiknek a tagjai reggel, ébredés után vették be az antihipertenzív gyógyszerüket, a másik csoport tagjai pedig legalább az egyik tablettát este, lefekvés táján nyelték le. A vérnyomás-monitorozás 48 óráig történt a vizsgálat elején, majd 3 hónap múlva, illetve 1 év elteltével, további 4 éven keresztül.
Azok a betegek, akik legalább egy vérnyomáscsökkentőt este vettek be, kétharmaddal kevesebbszer szenvedtek el kardiovaszkuláris eseményt (infarktust, szívhalált, szívelégtelenséget, szélütést, kardiovaszkuláris beavatkozást) – korrigált HR: 0,31, 95%-os MT: 0,21–0,46, p<0,001. Hasonlóan szignifikáns volt a csökkenés a kardiovaszkuláris mortalitás, az infarktus és a szélütés együttes előfordulása terén (HR: 0,28, 95%-os MT: 0,19–0,61, p<0,001). Ennek a betegcsoportnak az átlagos éjszakai tenziója jobban kontrolláltnak bizonyult, és a 24 órás ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM) eredménye is jobb volt (56% vs. 45%, p<0,003). Minden 6 Hgmm-es csökkenés a kardiovaszkuláris események számának 14%-os javulását eredményezte (p<0,001).
Most a European Society of Hypertension (ESH) éves tudományos ülésének nagy érdeklődést keltő referátuma volt a HARMONY (Hellenic-Anglo Research into Morning or Night Antihypertensive Drug Delivery) vizsgálat. Az előadó, Neil R. Poulter (Imperial College, London) ismertette az eredményeket. Az 51 hipertóniás beteg (átlagéletkor: 62 év, 56%-uk férfi) Londonban, illetve Thesszalonikiben került a vizsgálatba. Vérnyomásuk legalább 3 hónapos kontroll során stabil volt (≤150/≤90 Hgmm), testtömegindexük átlaga 29,1.
Az 51 vizsgálati alany egyik csoportja reggel 6 és 11 óra között vette be a gyógyszerét 12 héten át, a többiek este 6 és 11 óra között. A vérnyomás-monitorozás 24 óráig tartott, és minden alkalommal kérdőívet kellett kitölteni az élet minőségére vonatkozólag is. A vizsgálati alanyok átlagosan kétféle gyógyszert szedtek.
A vizsgálat végén a 24 órás szisztolés tenzió reggeli és esti gyógyszerbevétel esetén átlagosan 0,10 Hgmm-rel különbözött. A 24 órás diasztolés vérnyomás 77,24 vs. 77,99 Hgmm volt, a differencia 0,77, 95%-os MT: –1,38– +2,91. A nappali szisztolés vérnyomás 132,24 vs. 132,77 Hgmm, a diasztolés érték 79,27 vs. 80,55 Hgmm-nek bizonyult. A klinikai szisztolés tenziót 129,37 vs. 129,81 Hgmm-nek találták, a diasztolés értéket 77,26 vs. 77,41 Hgmm-nek. Az élet minőségére vonatkozó pontszám reggeli vs. esti gyógyszerszedés esetén: 84,14 vs. 84,04. A legtöbbet szedett gyógyszerek a renin–angiotenzin-blokkoló készítmények (kb. 80%) és a kalciumcsatorna-blokkolók voltak.
Ebben a vizsgálatban a vérnyomáscsökkentő reggeli és esti bevételének hatása között nem volt értékelhető eltérés. Dr. Poulter hangsúlyozta, hogy a folyamatban lévő TIME tanulmány, melyben 4 évig 10 000 hipertóniás beteget vizsgálnak, várhatóan választ ad majd erre a kérdésre.
