A sclerosis multiplexben előforduló kognitív zavarok osztályozása
A kognitív fenotípus meghatározása segíthet a sclerosis multiplexes betegek ellátásában.
- Otthon is adagolható B-sejt depléciós SM-terápia
- Sclerosis multiplex és neurális diszfunkció
- Új készítmény az RRSM-ben szenvedők részére
- MANIT útmutatás a betegségmódosító kezelések használatáról sclerosis multiplexben a COVID-19 pandémia idején
- Iatrogén központi idegrendszeri demielinizáció a modern biológiai terápiák korában
Olasz kutatók –a JAMA Neurology 2021. januári számában online megjelent cikkükben - a sclerosis multiplexben (SM-ben) szenvedő betegeket 5 kognitív fenotípusba sorolták. A betegségben szenvedők kognitív profil szerinti osztályozása azért is fontos, mert a fizikai fogyatékosság mértéke mellett a beteg kognitív tulajdonságai is utalnak a betegség progressziójára.
Dr. Ermelinda De Meo (IRCCS San Raffaele Scientific Institute, Milánó) és munkatársai a kognitív funkciók eddigi „sérült és nem sérült” kategóriái helyett finomabb osztályozást dolgoztak ki, az egyre súlyosabb állapotokat tükröző fenotípusok mellett feltételezésük szerint egyre inkább várható a betegség progressziója és elhúzódó lefolyása, bár kijelentik, hogy „természetesen több adatra van szükségünk ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk határozni a felállított kategóriák és a progresszió mértékének összefüggését." A betegségben alkalmazott kezelések befolyásolhatják a kognitív jellemzőket, amit szintén monitorozni és vizsgálni kell.
A kognitív hiányosságok új osztályozása a tanulmány szerzői szerint beilleszthető az Expanded Disability Status Scale (EDSS) nevű, a klinikai fogyatékosságokat pontozó rendszerbe, segíti a megfelelő kezelések kiválasztását és a kognitív rehabilitációhoz szükséges stratégiák kialakítását. A kognitív fenotípusok meghatározása egy lépéssel előbbre visz a személyre szóló kezelések kidolgozásában, egyben segít a sclerosis multiplex-szel kapcsolatos kognitív változások pathomechanizmusának megértését is.
A fenotípusok meghatározása céljából a kutatók nyolc olaszországi SM-központból 1212 klinikailag stabil állapotban lévő SM beteget és 196 egészséges kontrol személyt tanulmányoztak. Kizárták a vizsgálatból azokat az SM betegeket, akik a neuropszichológiai felmérés előtti 4 hétben valamilyen kortikoszteroidot kaptak. Minden résztvevőnél neuropszichológiai értékelést végeztek a leggyakrabban károsodott kognitív tevékenység kimutatására a Rao Brief Repeatable Battery és a Stroop Color and Word Test segítségével. A pontozást a normatív értékek szerint életkorhoz, nemhez, képzettséghez igazították és az egészséges kontroll személyek adatai alapján standardizálták. A fáradtságot a Fatigue Severity Scale szerint, a depressziót a Montgomery-Åsberg Depression Scale szerint határozták meg. Minden beteget ugyanazon a napon vizsgálták az EDSS score-ral, meghatározták a betegség klinikai altípusát, és osztályozták a betegeket a betegség időtartama szerint. Egyeseknél agyi MRI vizsgálat is történt. Az SM betegeket a következő 5 fenotípusba sorolták:
1. Megtartott kogníció: az összes kognitív próba jó eredményt mutat, a beteg jellegzetesen a betegség korai stádiumában van. Az egyetlen észlelhető eltérés képalkotással a thalamus – a normál esetekhez képest kissé csökkent - tömege.
2. A verbális memória és a folyékony beszédkészség mérsékelt csökkenése, melyhez képalkotókkal a hippocampus atrófiája társul.
3. Több terület mérsékelt elmaradása, melyet a kognitív teljesítmény különböző tesztekkel kimutatható mérsékelt csökkenése jellemez. Képalkotókon kortikális atrófia látszik.
4. Súlyos végrehajtási/figyelemzavar, a kognitív funkció az összes próba alapján csökkent, különösen a végrehajtás és a figyelem területén. A többiekhez képest komolyabb fáradtság mérhető. Képalkotón komolyabb fehérállomány léziók láthatók.
5. Súlyos, minden területre kiterjedó funkcióvesztés, az összes kognitív próba teljesítménye csökkent. MR-en súlyos agyi atrófia látszik, mely minden szöveti szerkezetet érint. Súlyos depresszív tünetek állnak fenn.
Bár az 5. fenotípus gyakrabban fordul elő az SM késői szakaszában, de rövid betegség után és csak kissé károsodott fizikai elváltozások mellett is megfigyelhető, ami szintén megerősíti az SM betegek korai kognitív felmérésének szükségességét. A kutatók szerint megfigyeléseik jelentősen befolyásolhatják a döntéseket és a kezeléseket, a rehabiliációs stratégiák megtervezését. Ez különösen a mérsékelten károsodott betegeknél lehet releváns, akik agyi tartalékai a rehabilitációs kezelés ideális alanyaivá teszi őket. Amint a beteg súlyosabb fenotípusba kerül, változtatni kell a gyógyszerelésén, ezért javasolják minden SM betegnél a kognitív profil néhány évenkénti meghatározását a progresszió felismerése érdekében.
Források:
