A sikeresebb felnőttek többet alkoholizálnak

Az alkoholfogyasztás, különösen az abúzus minden életkorban jelentős morbiditással és mortalitással jár: csak az Egyesült Államokban évente legkevesebb 100 000 halál következik be a túlzott alkoholfogyasztás következtében, ami természetesen óriási gazdasági tehet is jelent. Az alkoholfüggőség és abúzus akár a lakosság 13-14%-át is érintheti. Idősebb életkorban az alkohol némi pozitív hatással is rendelkezik: csökken az isémiás stroke-ok száma, javul a felfogási képesség, emelkedik a HDL koleszterin-szint, kisebb a funkcionális leépülés kockázata és talán hosszabb a várható élettartam is. Viszont e pozitív hatásokkal szemben sokkal számosabbak a negatív hatásai: depresszió, demencia, delírium, perifériás neuropátia, májzsugor, kardiomiopátia, alultápláltság, pellagra, oszteopénia, impotencia, fej-nyaki daganatok, nyelőcsőrák, szorongás, delirium tremens, Wernicke-Korsakoff-szindróma, és végtelenségig folytathatnánk a sort. A túlzott alkoholfogyasztás miatti depresszió áll az öngyilkosságok 15-25 százalékának, és az öngyilkossági kísérletek 65 százalékának hátterében. A lefordíthatatlan „binge drinking” (kb. eszméletlenre ivás, pocsolyarészegre ivás, tivornyázás, rohamivás) szokása az Egyesült Királyságban a férfi lakosság 23%-ában, a női lakosság 9%-ában jellemző, ami 5,9 millió embert jelent (POST 2005). Az alkoholfogyasztás mértékét a vér alkoholszintje vagy alkohol metabolitok (acetaldehid, zsírsav etil-észter, etil glukuronid) szintjei közvetlenül mutatják, de indirekt módon is detektálni lehet a szérum GGT-n, AST-n, ALT-n, valamint a szénhidrát-deficiens transzferrinen (CDT) keresztül. 

A BMJ Open 2015. július 23.-án online megjelent közleményében Prof. Dr. José Iparraguirre (Research Department, Age UK, London, UK) végigvette azokat a szocioökonómiai kockázati tényezőket, melyek az 50 éves kor fölötti felnőttek veszélyes mértékű alkoholizálását jellemzik. Dr. Iparraguirre az English Longitudinal Survey of Ageing keretében két hullámban (2008-2009-ben és 2010-2011-ben) több mint 9.000 megkérdezett 50 fölötti egyén adataira alapozta megfigyeléseit. Az Egyesült Királyságbeli guideline-ok szerint megnövelt kockázatúnak nevezik az alkoholfogyasztást akkor, ha a férfiak hetente 22-50, a nők 15-33 egységnyit isznak, magas kockázatról férfiaknál a heti 50 adag fölött, nőknél pedig a heti 35 adag fölött beszélnek. A guideline szerint egy átlagos erősségű sör egy pintje (az USA-ban 4,73 deciliter, a UK-ben 5,68 deciliter), vagy a különféle borok kb. 1,75 deciliter mennyisége 2-3 egységnek felel meg. A tanulmány szerzője, megállapítja, hogy az Angliában élő 50 éves kor fölöttieknél a veszélyes mértékű alkoholizálás a középosztály, úgy is mondhatjuk, hogy a „sikeresen öregedő emberek” jellemzője: a jobb egészségi állapotúak, a magasabb jövedelműek, a magasabban képzettek és a szociálisan aktívabbak között gyakoribb. Tehát a veszélyes mértékű alkoholfogyasztás az egyébként sikeres idősebb emberek rejtett egészségügyi és szociális problémája.

Az amerikai Dr. George Koob (igazgató, National Institute of Alcohol Abuse and Alcoholism = NIAAA, Bethesda, Maryland) szerint a megfigyelés igaz lehet a Egyesült Államokban is, bár a „sikeres” öregedéssel való összefüggés nem látszik. „Az USA-ban szintén megfigyelhető az alkoholfogyasztás és a „binge drinking” növekedése nemcsak a fiatalok, hanem a 45-65 évesek körében is, bár nincs szükségszerű összefüggés az ivászatban résztvevők szocioökonómiai státuszával” – közölte Dr. Koob a Medscape Medical News kérdésére. A mértéktelen ivás minden korosztályban egyértelmű egészségügyi kockázatot jelent, de az életkor emelkedésével az alkohollal szembeni érzékenység – élettani okokból – egyre fokozódik. Például az idősebbek több gyógyszert is szednek, ezért több a kölcsönhatások lehetősége, az idősebbeknél gyakoribb a bizonytalan járás, az elesések és sérülések alkohol nélkül is szaporodnak, de vélhetően a kognitív funkciók is mérséklődnek. A háziorvosnak alapvető szerepe van a jelenség felismerésében, a veszélyes mennyiségű alkoholt fogyasztók kiemelésében. Már annak is van némi visszatartó hatása, ha megkérdezzük a betegtől, hogy mennyi alkoholt fogyaszt naponta: a betegek többsége ilyenkor hazudik, de a rendelőből kilépve megkérdezi majd magától, hogy „valójában én pontosan mennyit iszom”? Az orvosnak figyelmeztetni kell a gyógyszerekkel való kölcsönhatásokra, illetve ellenőrizni kell a májenzimeket. Amerikában az alkohol abúzus kérdéséről fontos információkat tartalmaz az NIAAA által kiadott „Rethinking Drinking” website, ami a betegek számára hozzáférhető, anoním módon utal a segítség lehetőségeire is.

Írásunk az alábbi közleményeken alapul:

1. Medscape Medical News > Psychiatry 

2. BMJ Open

3. www.parliament.uk