A stroke utáni depresszió kockázata és rizikófaktorai
A stroke utáni három hónapban nyolcszorosára emelkedik a depresszió kockázata írja a JAMA Psychiatry című lap legfrissebb számának egyik cikke.
2013-ban több mint 10 millió beteg élt át stroke-ot, és világszerte több mint 30 millió ember él stroke diagnózisával.
A koppenhágai egyetemről dr. Merete Osler és munkatársai hét országos dániai regiszter adatai alapján arra keresték a választ, hogy különbözik-e a depresszió kockázata és rizikófaktorai attól függően, hogy az adott résztvevő kórelőzményében szerepelt-e stroke vagy sem. Ezen kívül azt is vizsgálták, hogy a depresszió fennállása befolyásolta-e a halálozási arányokat.
A 135 417 stroke-beteg közül 34 346 esetben (25,4 százalék) állították fel depresszió diagnózisát a stroke-ot követő két évben. Ezen belül a depresszió az esetek több mint felében (n = 17690) a stroke utáni első három hónapban jelentkezett.
A referenciapopulációt 145 499 olyan személy alkotta, akinél nem fordult elő stroke. Ebben az alcsoportban 11 330 esetben (7,8 százalék) kórisméztek depressziót a vizsgálatba való belépést követő 2 éven belül. A depressziós esetek kevesebb mint egynegyede (n = 2449) jelentkezett a vizsgálatba történt bevonást követő első három hónapban.
A stroke-ot követő 3 hónapban nyolcszor akkora arányban fordult elő depresszió, mint a stroke szempontjából negatív anamnézisű referenciapopuláció tagjai között – írják a szerzők.
A depresszió kockázati tényezőjének bizonyult a stroke-on átesett betegeknél és a referenciapopulációban egyaránt az idősebb kor, a női nem, az egyedülálló státusz, az alacsony iskolázottság, a cukorbetegség és más szomatikus komorbiditások fennállása, a kórelőzményben szereplő stroke és a stroke súlyossága (a stroke-betegek alcsoportjában).
Mindkét csoportban − a stroke-betegek között és a referenciapopulációban is − azt tapasztalták, hogy a depressziós betegek alcsoportjában − és ezen belül is különösen az újonnan fellépett depresszió eseteiben – nagyobb volt a bármely okra visszavezethető halálozás aránya.
A szerzők vizsgálatuk gyengéjeként említik, hogy a depresszió definíciójának alapját a pszichiátriai diagnózisok és az antidepresszánsokra szóló gyógyszerfelírások képezték, illetve hogy az esetek többségét az antidepresszánsokra szóló vényfelírásokra alapozták, noha erre különböző betegségek miatt kerülhetett sor.
„A stroke-betegek körében a diagnózis utáni első évben gyakori a depresszió, és különösen veszélyeztetettek azok a betegek, akiknél korábban már jelentkezett depresszió, vagy akiknek stroke-ja súlyos volt. Annak ismeretében, hogy a halálesetek jelentős része a stroke utáni depresszióra vezethető vissza, a stroke-betegeket gondozó kollégáknak tisztában kell lenniük ezzel a veszéllyel” – zárják következtetéseiket a szerzők.
