A szoptatás csökkenti a petefészekrák esélyét

A BRCA1 és BRCA2 gének felelősek a szervezetben a tumorszuppresszor fehérjék termelődéséért. E fehérjék elősegítik a DNS-károsodások kijavítását, s ezzel hozzájárulnak a sejt genetikai állománya stabilitásának megőrzéséhez. Ha BRCA1 és BRCA2 gének mutálódnak vagy megváltoznak, akkor a tumorszuppresszor fehérje nem termelődik, ezért a DNS-hibák kijavítása zavart szenved, ennek következtében újabb genetikai eltérések jönnek létre a sejtekben, mely végül rosszindulatú daganatok kialakulásához vezethet. A BRCA1 és BRCA2 gének mutációit hordozó nők körében az átlagosnál jóval nagyobb az emlő- és petefészekrákok előfordulásának esélye.

A National Cancer Institute adatai szerint a fenti gének egyikének mutációja a petefészekrákok körülbelül 15 százalékában mutatható ki. A BRCA1-mutációt hordozó nők körülbelül 39 százalékánál, a BRCA2-mutációt hordozó nők 11−17 százalékánál alakul ki petefészekrák 70 éves korukig.

A most közzétett, Timothy R. Rebbeck (Abramson Cancer Center at the University of Pennsylvania’s Perelman School of Medicine) vezetette vizsgálat szerzői azt írják, hogy korábbi irodalmi adatok szerint bizonyos tényezők – többek között a dohányzás és az alkoholfogyasztás – módosíthatja a petefészekrák kockázatát a BRCA-mutáció-hordozóknál. Ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy ezek az idézett tanulmányok „változó minőségűek voltak, és továbbra sem tisztázott, hogy e tényezők közül melyik érdemes tüzetesebb klinikai vizsgálatokra”.

Annak alaposabb meghatározása érdekében, hogy a BRCA-mutációt hordozó nőket fenyegető petefészekrák kockázati tényezői közül melyek és milyen mértékben befolyásolhatók, a kutatócsoport 44 olyan vizsgálatot elemzett, melyekről úgy tűnt, hogy megfelelnek az előre meghatározott minőségi kritériumoknak.

Azt találták, hogy azok a mutációhordozó nők, akik szoptatták gyermeküket vagy petevezeték-lekötésen estek át, sokkal kevésbé vannak kitéve a petefészekrák kockázatának, mint akik nem szoptattak, illetve ilyen műtét nem történt náluk. Az emlőrák esetében nem volt összefüggés a betegség előfordulási esélye, illetve a szoptatás és a tubalekötés között. Ezen túlmenően azt is megfigyelték, hogy az orális fogamzásgátlót szedő BRCA1- és BRCA2-mutáció-hordozók esetében is jelentősen csökkent a petefészekrák előfordulásának valószínűsége azokkal szemben, akik nem szedtek fogamzásgátlót.

A fenti megállapítások is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy behatárolhassuk, a BRCA-mutációk jelenlétében mely tényezők fokozhatják a rákbetegség kockázatát. Igazolták például, hogy BRCA2-mutációk esetén nagyobb arányban alakul ki emlőrák a dohányos nők között.

„Elemzésünk rávilágít arra, hogy az öröklődés nem sorsszerűség, és a BRCA mutációit hordozó nők maguk is tehetnek annak érdekében, hogy elkerüljék a petefészekrákot. A mostani vizsgálat eredményei elegendő bizonyítékkal szolgáltak arra, hogy egyes változók miként befolyásolhatják a rákkockázatot a mutációhordozó betegcsoportban” – mondja a vizsgálatot vezető dr. Rebbeck.

Bár a szerzők azt találták, hogy az orális fogamzásgátlók csökkenthetik a petefészekrák előfordulásának esélyét, azt is megjegyzik, hogy a fogamzásgátlók és az emlőrák közötti összefüggés „nem egyértelmű”. A korábbi kutatások azt jelezték, hogy az orális kontraceptívumok fokozzák az emlőrák kockázatát. A szerzők ezért azt javasolják, hogy a nők orvosukkal együtt mérlegeljék az orális fogamzásgátlók előnyeit és kockázatait.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy további kutatások szükségesek, mielőtt határozott ajánlásokat fogalmaznánk meg a fenti megfigyelések alapján. „A betegek jobb rákcsökkentő lehetőségeket érdemelnek annál, hogy egészséges emlőket és petefészkeket távolítanak el sebészeti úton a daganat elkerülésére – mondja a közlemény másik szerzője, dr. Susan Domcheck (Basser Research Center for BRCA, University of Pennsylvania). − Fontos, hogy folyamatos erőfeszítésekkel újabb prevenciós lehetőségeket találjunk a BRCA mutációit hordozó nők számára, legyenek bármely életkorban vagy bármely életszakaszban.”