A TAVI a kardiológiában nem állóvízre utal
A katéteres aortabillentyű-csere (Transcatheter Aortic Valve Implantation, TAVI) az utolsó két évtizedben vált klinikai gyakorlattá. Nagy vizsgálat igazolta, hogy a beavatkozás akár szívsebészeti háttér nélküli kardiológiai osztályon is elvégezhető.
Hosszú állatkísérletes próbálkozások után, 2002-ben francia kardiológusok Alain Cribier vezetésével végezték el emberen az első szívkatéteres aortabillentyű-beültetést. A billentyű funkciója hónapokig kifogástalan volt, a beteg halálát súlyos alsó végtagi iszkémiás szövődmények okozták 17 héttel később.
A világszerte korosodó társadalmak idős korú népességében mind gyakrabban kialakuló aortabillentyű-szűkület a legtöbbször észlelt billentyűhiba, és megfelelő beavatkozás nélkül a túlélés esélye gyorsan romlik. Az amerikai statisztikák szerint az Egyesült Államokban mintegy másfél millió ember szenved aortabillentyű-szűkületben, és félmillióan kifejezetten súlyos állapotban vannak emiatt. Az ilyen esetek nem kis hányadában a keringési állapot vagy a kísérő betegségek miatt igen kockázatos a szívsebészeti beavatkozás. Ennél lényegesen kisebb veszélyt jelent a TAVI, amit két hazai kardiológiai központban is végeznek. A világszerte mind gyakoribb beavatkozás tapasztalatait Thomas F. Lüscher foglalja össze a European Heart Journal különszámában.
Jelenleg minden terápiás irányelv úgy szól, hogy a TAVI olyan gyógyintézetben történjék, ahol szívsebészeti osztály és ilyen képzettségű szakszemélyzet is van, az esetleges szövődmények ellátása végett. Német klinikusok voltak olyan merészek, hogy nagy gyakorlatú, de szívsebészettel nem rendelkező kardiológiai osztályokon is végeztek ilyen beavatkozást. Noha a klinikai feltételek a szívsebészet nélküli intézetekben kezelt betegek esetében rosszabbnak tűntek, a mortalitási kockázat nagyobbnak látszott, a perioperatív veszély súlyosabb volt, a jelentősebb szövődmények gyakorisága, a kórházon belüli halálozás a kevésbé biztonságosnak tűnő kórházakban nem bizonyult szignifikánsan rosszabbnak. Mind a vizsgálatot végző munkacsoport, mind Lüscher professzor hangsúlyozza a további, randomizált tanulmányok végzésének fontosságát.
Az amerikai és kanadai tapasztalatokat az American College of Cardiology 65. tudományos ülésén, Chicagóban ismertették, az eredményeket a Lancet is közölte. Az 51 kardiológiai intézetben az amerikai hatóság által engedélyezett SAPIEN 3 műbillentyűt implantálták. A vizsgálatban 1077 életkor, kísérő betegségek és anamnesztikus adatok szerint értékelt, aortasztenózisban szenvedő beteget kezeltek így, és az egyéves eredményeket 944 hasonló kockázatú, sebészi beavatkozással kezelt beteg eredményeivel hasonlították össze. A SAPIEN 3 beültetésével kezelt betegek egy évvel a beavatkozás után mind a halálozás, mind az agyi katasztrófa és a regurgitáció szempontjából szignifikánsan jobb állapotban voltak, mint azok, akiken műtétet végeztek. A vizsgálók megállapítják: „az elemzés a TAVI jelentősen kedvezőbb eredményei alapján azt igazolja, hogy a transzkatéteres aortabillentyű-csere az ajánlott terápiás eljárás a sebészeti beavatkozással szemben”.
