A terhességi hatások több generációs hatása az emlőrák kockázatára

A Nature Communication című lap online kiadásában nemrégiben nyilvánosságra hozott vizsgálat elsőként igazolta, hogy a „familiáris” jelzővel illetett emlőrákok kockázatában olyan biológiai módosulások is szerepet játszanak, melyek az anya terhesség alatti táplálkozásával hozhatók összefüggésbe. Ezek azon túl, hogy közvetlenül befolyásolhatják a magzat állapotát, közvetetten is hatnak a foetalis csírasejtekre, ezáltal továbbadva az emlőrák fokozott kockázatát a következő nemzedékre.

A vizsgálat némi adalékkal szolgált a kockázat többgenerációs transzmissziójával kapcsolatosan is. A kutatók azt találták, hogy a zsíros táplálkozás és a túlzott mennyiségű ösztrogén hatására megváltozik az utódok emlőszövetében a DNS-metiláció folyamata, melynek nyomán az később érzékenyebb lesz a karcinogén hatások iránt. Fontos kiemelni, hogy e jegy örökölhető.

„Azt eddig is tudtuk, hogy az anya táplálkozása hosszú távon befolyásolja az utódok egészségi állapotát, a mostani vizsgálattal ugyanakkor először sikerült igazolni azt, hogy a zsírdús étrend és az ösztrogénhatás generációkon keresztül kihat a kísérleti patkényok utódainak egészségi állapotára. Ennek nyomán nemcsak a lányutódokban emelkedik meg az emlőrák kialakulásának esélye, hanem a következő, sőt még a rákövetkező nemzedékben is” – hangsúlyozza Leena Hilakivi-Clarke, a Georgetown Lombardi onkológus professzora.

A finn és egyesült államokbeli kutatókból álló munkacsoport vemhes patkányok és utódaik három csoportját tanulmányozta. Az expozíciónak kitett patkányok esetében nagyobbnak bizonyult az emlőrák előfordulási aránya, mint a kontrollcsoportban.

Az első csoportban az állatokat nagy zsírtartalmú táplálékon tartották a fogamzás előtt és a vemhesség alatt. Ebben a csoportban 55-60 százalékkal nagyobb arányú volt az emlőrák előfordulása az utódokban és azok utódaiban, mint a kontroll állatoknál, akiket normál takarmánnyal etettek a vemhességük alatt. Az utódok harmadik generációjában azonban már nem volt kimutatható az átlagosnál nagyobb emlőrákkockázat.

„Azt figyeltük meg, hogy a fogamzás előtt és a vemhesség alatt sok zsírt fogyasztó anyaállatok esetében a második generációban megfigyelhető fokozott emlőrákkockázat egyaránt érintette az in utero zsírexpozíciónak kitett hím és nőstény utódokat is” – emeli ki Sonia de Assis, a vizsgálat egyik résztvevője.

A második csoportban az állatok ételét ösztrogénnel egészítették ki a vemhesség utolsó hetében, miközben a kontroll állatok normál étrenden maradtak továbbra is. Ebben a csoportban az emlőrák előfordulásának 50 százalékos növekedést regisztrálták az első, második és harmadik generációban egyaránt, szemben a kontrollcsoporttal. Ebben az esetben a méhen belüli ösztrogénexpozíció kockázatfokozó hatása csak a második generáció nőstény tagjaiban mutatkozott meg.

A zsírgazdag étrend és túlzott ösztrogénhatás annak révén növelte a kockázatot, hogy a nőstény utódok emlőszövetén belül nagyobb számban alakultak ki olyan epithelialis végágak, melyek a karcinogének elsődleges célpontjai.

A kutatók az ösztrogénexpozíciónak kitett vemhes állatok utódainak mindhárom generációján belül epigenetikai változásokat is dokumentáltak az emlő mirigyszövetében.

„A reprodukcióban részt vevő csírasejtek alakulnak ki legelőször a foetalis periódusban, és a mostani vizsgálatban is tanulmányozott in utero expozíciók károsíthatják normális epigenetikai jegyeiket és befolyásolhatják a gének be- és kikapcsolását – magyarázza dr. Assis. − Ezek a változások aztán továbbadódhatnak és megnövelhetik egyes betegségek kialakulásának esélyét – ez esetben az emlőrákét – a következő nemzedékekben.”

Hilakivi-Clarke rámutatott, hogy az emberi familiáris emlőrákok kétharmadában nem igazolható genetikai mutáció a háttérben. Azt mondja, hogy a nagy zsírtartalmú étrend és a fokozott ösztrogénexpozíció kapcsán most megfigyelt következmények segíthetnek magyarázatot adni egyes esetek kialakulására, és ezek kapcsolatba hozhatók örökletes epigenetikai változásokkal.

„Humán vizsgálatokból már kiderült, hogy nagyobb az emlőrák esélye azoknál a lány utódoknál, akinek édesanyja a terhességi szövődmények kivédésére terhessége alatt szintetikus ösztrogénkészítményt (DES, dietil-stilbösztrol) szedett, illetve akinek születési súlya meghaladta a 4 kilogrammot. Mostani adataink arra figyelmeztetnek, hogy nemcsak ők, hanem az ő utódaik is veszélyeztetettek” – mondja dr. Hilakivi-Clarke.

„A most közzétett kutatás iránymutatással szolgáhat a későbbi vizsgálatokhoz. Meghatározhatja-e az egyén emlőrák iránti hajlamát az, hogy nagymamája mit evett a terhessége alatt, illetve érvényesült-e nála fokozott ösztrogénhatás – akár úgy (például környezeti tényező formájában), hogy az érintett nem is tudott róla?” – teszi fel a kérdést dr. Assis.

A szerzők hozzáteszik, hogy potenciálisan jó hír lehet, hogy az emlőrákkockázat epigenetikai örökletessége esetleg vérteszttel kimutatható lehet, illetve még ennél is fontosabb, hogy az in utero ösztrogénexpozíció nem kívánt hatásai talán visszafordíthatók.

„A jelenleg is zajló preklinikai vizsgálataink azt jelzik, hogy a méhen belüli fokozott ösztrogénexpozíció miatti kockázatnövekedés gyógyszeresen visszafordítható. A HDAC vagy DNMT inhibitoroknak nevezett szereket eddig már sikerrel alkalmazták bizonyos ráktípusok kezelésére embereknél” – hívja fel a figyelmet dr. Hilakivi-Clarke.

„Nem nehéz belátni, hogy a jelen vizsgálatnak milyen jelentősége lehet az emberek egészségi állapotára nézve, hiszen a zsíros táplálkozás szokása már-már endémiának tekinthető az iparilag fejlett országokban, és alacsony szinten ugyan, de tartósan ki vagyunk téve az endokrin rendszert károsító, hormonálisan aktív vegyületeknek, melyek az élelmiszereinkben éppúgy megtalálhatók, mint az ivóvízben” – zárja eredményeik ismertetését a kutatás vezetője.