A test relatív zsírtartalmának kiszámítása
Egy új vizsgálat szerint a test relatív zsírtömege alapján pontosabban lehet a férfiakat és a nőket, valamint az eltérő etnikai csoportokat a különböző obezitási kategóriákba sorolni, és egészségügyi kockázatukra következtetni.
Valóban ismert, hogy a test százalékosan magas zsírtartalma és a halálozás összefügg. Egy 14 éves követést tartalmazó vizsgálat azt is igazolta, hogy az alacsony BMI melletti relatíve magas testzsírtartalom nagyobb mortalitással jár. Ezért a test zsírtartalma igen fontos klinikai és népegészségügyi adat, megadását az American Heart Association Obesity Committee is támogatja. Dr. Orison Woolcott és Dr. Richard Bergman (Cedars-Sinai Medical Center in Los Angeles, California) a Scientific Reports c. lapban elmondták, hogy „bár a BMI-t használják kiterjedten a test százalékos zsírtartalmának becslésére, de e mérőszám értéke erősen korlátozott. Sok módszerrel próbálkoztak a test relatív zsírtartalmának mérésére, de ezek nehézkesek, bonyolultak, drágák voltak. Woolcott és Bergman olyan egyenletet alkotott , a relatív zsírtömeg (RFM, relative fat mass) kiszámítására, amelyhez elegendő a testmagasság és derékbőség mérése és amely szerintük „a vizsgált népességben jóval pontosabban használható a test zsírtartalmának becslésére és a mexikói, európai, vagy afrikai származású amerikai felnőtteknek a kövérség szerinti besorolására.”
Woolcott és Bergman a National Health and Nutrition Examination Survey (NHANES) 12.581 adatát felhasználva DEXA segítségével végeztek méréseket a test zsírtartalmának megállapítására, a kontrol a NHANES későbbi adata volt. Antropometriásan leginkább a testmagasság-derékbőség arány utalt a test zsírtartalmára, ezt nevezték RFM-nek. Az RFM kiszámítására alkotott egyenletük: nőkre: 76 – (20 x (testmagasság/derékbőség)), férfiakra: 64- (20 x (testmagasság/derékbőség)). Általánosságban az RFM: 64 – (20 x (testmagasság/derékbőség)) + (12 x sex), ahol a sex értéke férfiaknál 0, nőknél 1.
Nők esetén az RFM pontosabb volt minden etnikai csoportban (P<0,001), ugyanez igaz volt az európai származású férfiakra (P<0,001), az afro-amerikai férfiakra (P<0,001), de a mexikói amerikaikra nem. A szerzők szerint az RFM a BMI-nél jobban használható a különböző életkorokban és az eltérő zsírtömeg mellett. Ha DEXA-val mérve nőknél 33,9%-nál, férfiaknál 22,8%-nál magasabb a test zsírtartalma, akkor az RFM-et jelző egyenlet használatával jóval kevesebb hamis negatív értéket kaphatunk, mint BMI-vel (P<0,001). Az RFM használatával kevesebb (32,3%) hamis pozitív értéket kapunk férfiakban, mint a BMI használatával (49,7%)(P<0,001), míg nőkben a hamis pozitív értékek jóval gyakoribbak RFM méréssel (41%), mint BMI-vel, ami nem vezet hamis pozitív eredményekre (P<0,001).
Az új egyenletek használatával – a BMI használatával szemben - ritkábban fordult elő, hogy nem megfelelő kövérségi kategóriába sorolták a férfiakat vagy a nőket, és ez minden etnikai csoportba tartozó személynél észlelhető volt, pl. férfiaknál az RFM szerint 9,4%-ban, a BMI szerint 13,0%-ban más csoportba történt a besorolás. Nőknél az RFM-el 12,7%-ban, a BMI-vel 56,5%-ban (!) történt téves besorolás.
Az RFM nőkben, férfiakban, eltérő etnikai csoportokban, fiatalokon, középkorúakon és idősebbeken egyaránt jóval pontosabban jelzi a DEXA-val mért test-zsír százalékot, mint a BMI, de kevésbé pontos a nagyon kevés testzsírral rendelkezők esetén. A BMI-hez képest jóval pontosabb a kövérségi osztályba való sorolás, emiatt az RFM klinikailag jól használható az emelkedett mortalitással járó magas test-zsír esetén.”
Dr. Lee Kaplan, obesitas szakértő (Massachusetts General Hospital ,Boston) szerint a RFM valóban jó kutatási eszköz lehet a test relatív zsírtartalmának felmérésére, de a klinikai döntésekhez ez nem feltétlenül szükséges. A klinikus ugyanis a BMI-ből következtet a túlsúly által okozott és a várható egészségügyi következményekre. Nemcsak a test zsírtartalmának százalékos aránya, hanem annak megoszlása is jelzi a következményeket: a centrális zsírhoz jóval több diabetes, zsírmáj, és metabolikus probléma társul, mint a perifériás zsírhoz. A klinikai döntéseket továbbá számos olyan tényező is befolyásolja, ami összefügghet az obezitással, de nincs kapcsolatban a test zsírtartalmával (pl. alvási apnoe).
Forrás:
