A tévénézés és a tunyaság butít
A fiatalkori sok tévézés és a fizikai aktivitás hiánya miatt csökken a későbbi kognitív képesség.
Egy újonnan megjelent kutatás szerint, ha a fiatal felnőttek napi 3 óránál hosszabb ideig ülnek a tévé előtt, és csak minimális fizikai aktivitást fejtenek ki, akkor középkorú felnőttkorukban kognitív funkcióik gyengébbek lesznek. A JAMA Psychiatry-ban 2015. december 2.-án online megjelent tanulmány első szerzője, Dr. Tina Hoang (Northern California Institute for Research and Education, San Francisco) és kollegái megállapították, hogy a napi 3 órát a tévé előtti ücsörgéssel eltöltő fiatal felnőttek 25 évvel később a végrehajtó funkciók és a feldolgozási sebesség többféle mérése alapján rosszabbul teljesítenek, mint azok, akik kevesebbet tévéztek.
Amennyiben fiatal felnőtt (átlag 25 éves) korban a napi sok órás tévézés a fizikai aktivitás hiányával társul, kétszeresre nő a későbbi gyengébb kognitív teljesítmény kockázata. Dr. Hoang szerint „eredményeink az igazolják, hogy a fiatal felnőttkori életmód befolyásolja a későbbi életkorok kognitív funkcióit, és igazolja, hogy a későbbi következmények miatt mind a fizikai aktivitás, mind az ülő életmód fontos és könnyen megváltoztatható kockázati faktoroknak tekintendők.”
A Coronary Artery Risk Development in Young Adults (CARDIA) vizsgálatba négy amerikai városból 18 és 30 közötti fiatal felnőtteket soroltak be 1985. márciusa és 2011. augusztusa között. Az adatok feldolgozása 2014. június és 2015. április között történt. A megfigyelés 25 éve során a beválasztott személyeknél kettő-öt évenként végeztek ellenőrző vizsgálatokat. Kiindulási 5 115 főből 3 499 személy fejezte be a vizsgálat 25 éves periódusát. Végül 3 247 vizsgált személy adatait dolgozták fel, átlagos életkoruk 25,1 év volt, közöttük 1 836 nő szerepelt (56,5%), 1 771 személy volt fehér bőrű (54,5%), és 3 015 személy volt (92,9%) felsőfokú végzettségű. Kiinduláskor, és minden következő ellenőrzéskor a Physical Activity History Questionnaire kérdőív segítségével mérték fel a fizikai aktivitást, az időtartam és az aktivitás intenzitása alapján állapították meg a teljes aktivitási értéket. Öt évenként (5, 10, 15, 20 és 25 évnél) kikérdezték a betegeket a napi tévénézéssel töltött időről. , Magasnak („high television viewing”) nevezték azt, ha a kontoll időpontok kétharmada során napi 3 óránál hosszabb tévézésről számoltak be a vizsgálati személyek.
A 25 év elteltével a kérdező biztosok a következő 3 kognitív próbának vetették alá a pacienseket: Digit Symbol Substitution Test (DSST), ami a végrehajtás sebességét és a végrehajtási funkciót méri, a Stroop-próba, ami a végrehajtást méri, és a Rey Auditory Verbal Learning Test (RAVLT), ami a verbális memóriát méri fel.
Alacsony fizikai aktivitás esetén a mérsékelt, vagy jelentős hosszúságú fizikai aktivitást végző fiatal felnőttekhez képest 47%-kal gyengébb a DSST szerinti teljesítmény (igazított OR: 1,47, 95%CI 1,14-1,90).
Az összes értékelhető résztvevő mintegy 10,9%-át, azaz 353 személyt lehetett a naponta hosszú ideig tévét nézők csoportjába sorolni. Dr. Hoang beszámolója szerint ezeknél a személyeknél mindhárom kognitív teszt gyengébb kognitív teljesítményeket mutatott. Többváltozós analízissel a DSST és a Stroop próba ezeknél a személyeknél egyértelműen gyengébb volt (DSST 1,64, Stroop 1,56), de a RAVLT teszt életkorhoz, nemhez, rasszhoz, végzettséghez, dohányzáshoz, alkoholizáláshoz, testtömeg indexhez, vérnyomáshoz igazítása után nem mutatott szignifikáns összefüggést a televíziózás hosszával.
A 3 247 értékelt résztvevő személy közül 528-an (16,3%) az elmúlt 25 évben csak igen kevés fizikai aktivitást végeztek. Ezeknél a személyeknél egyértelműen gyengébb volt a DSST szerinti kognitív teljesítmény (1,47, 95%CI 1,14-1,90). A sok tévézéssel és ugyanakkor kevés fizikai aktivitással élők csoportjában (107 személy, az értékelhető 3 247 személy 3,3%-a) csaknem a kétszerese volt a rossz kognitív teljesítmény (DSST 1,96, 95%CI 1,19-3,22, Stroop próba 2,20, 95%CI 1,36-3,56) a kevés napi tévézéssel és ugyanakkor komoly fizikai aktivitással élőkhöz képest.
Dr. Hoang kifejtette, hogy a tévézés egy passzív tevékenység, és kevés befolyása van a kognitív funkciókra. A hosszú tévézés, mint sok egyéb viselkedési faktor (szociális inaktivitás, rossz táplálkozás, stb.) emeli a kardiovaszkuláris kockázatokat is. Az agyunk egészségesen való tartása befolyásolja a későbbi életünket is.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
1. Medscape Medical News > Psychiatry
