Amilorid a hipertónia kezelésében

A Journal of American Medical Association (JAMA) folyóiratban május 14-én jelent meg a Yonsei University College of Medicine kutatóinak cikke, amelyben az amilorid és a spironolakton hatásosságát hasonlították össze rezisztens hipertónia kezelésében. 

A rezisztens hipertónia a magas vérnyomással küzdő betegek mintegy 10%-át érinti, és rosszabb kimenetelű, mint a nem rezisztens esetek. A spironolakton negyedik vonalbeli gyógyszer, amelyet csak azt követően kezdenek alkalmazni, amikor a renin-angiotenzin-gátlók, a kalciumcsatorna-blokkolók és a tiazid diuretikumok sem képesek a vérnyomás szabályozására. A mellékhatások, különösen a hiperkalémia és a hormonális zavarok korlátozzák a hosszú távú ellátásban való alkalmazását. Az amilorid nem rendelkezik ezekkel a hormonális mellékhatásokkal, így a spironolakton potenciális helyettesítő jelöltje.

A most közölt tanulmányban egy prospektív, nyílt, vak végpontos vizsgálatot végeztek annak felmérésére, hogy az amilorid képes-e a spironolaktonhoz hasonló szisztolés vérnyomáscsökkentést biztosítani rezisztens magas vérnyomásban szenvedő betegeknél. A kutatók Dél-Korea 14 kórházában összesen 118 résztvevőt vontak be a vizsgálatba. A résztvevők életkora 19 és 75 év között volt, és a renin-angiotenzin rendszer gátló, a kalciumcsatorna-blokkoló és a tiazid diuretikum fix dózisú hármas kombinációjával történő négyhetes bevezető időszak ellenére tartósan magas vérnyomásban szenvedtek. A résztvevőket 1:1 arányban randomizálták, hogy 12,5 mg/nap spironolaktont vagy 5 mg/nap amiloridot kapjanak. Négy hét után engedélyezték a dózis emelését azok számára, akiknél az otthon mért szisztolés vérnyomás 130 Hgmm volt vagy meghaladta azt, 25 mg/nap spironolaktonra és 10 mg/nap amiloridra emelve az adagot. Az otthoni vérnyomásméréseket naponta kétszer rögzítették, és a tablettaszámlálással követték a gyógyszerezési rend betartását.

A 12 hetes vizsgálati időszak végére az átlagos otthoni szisztolés vérnyomás 13,6 Hgmm-rel csökkent az amilorid csoportban és 14,7 mm Hg-mal a spironolakton csoportban. A 130 mm Hgmm alatti otthoni célértéket az amiloridot kapó betegek 66,1%-a, a spironolaktont kapó betegek 55,2%-a érte el. Az amilorid csoportban egy esetben fordult elő hiperkalémiával összefüggő megszakítás, gynecomastia viszont egyik csoportban sem jelentkezett.

A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az amilorid hatásossága a spironolaktonhoz képest nem rosszabb (non-inferiority) a szisztolés vérnyomás csökkentésében, ami arra utal, hogy alternatívaként szolgálhat azok számára, akik nem tolerálják a spironolakton káros hatásait. Az eredmények azt jelzik, hogy az amilorid hatékony kezelési lehetőséget nyújthat a spironolakton hormonális mellékhatásai nélkül, ami bővítheti a rezisztens hipertónia kezelésének terápiás stratégiáit.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Amiloride found to be as effective as spironolactone in managing resistant hypertension

Spironolactone vs Amiloride for Resistant Hypertension - A Randomized Clinical Trial

Irodalmi hivatkozás:

Chan Joo Lee et al, Spironolactone vs Amiloride for Resistant Hypertension: A Randomized Clinical Trial, JAMA (2025). DOI: 10.1001/jama.2025.5129