Anasztrozol-kezelésben részesülő, posztmenopauzális emlőrákos betegek életminőségi vizsgálatának összefoglalása

Köszönhetően az emlőrák egyre korábbi stádiumban történő felismerhetőségének, a hatékonysági mutatókon túlmenően mára már az életminőség kérdése is fontos részévé vált a kezelésnek. A korai emlőrák adjuváns kezelésével kapcsolatban az életminőségre vonatkozóan igen kevés adattal rendelkezünk. Adatgyűjtésünk célja annak megállapítása volt, hogy hogyan változik az anasztrozol-terápiában részesülő, korai stádiumú, posztmenopauzális emlőrákban szenvedő betegek életminősége. A többközpontú, prospektív, obszervációs, beavatkozással nem járó vizsgálatba 1502 posztmenopauzális emlőrákos beteget vontunk be, az életminőség kérdőívre adott válaszokat 0-tól 100-ig terjedő skálán értékeltük. A betegek összességében elég negatívan ítélték meg a munkavégző képességüket a kiinduláskor, de a felmérés végére ez a paraméter javult. Korábbi vizsgálatok szerint az idősebb korosztályba (>65 év) tartozó betegek körében szignifikánsan romlottak a fizikai paraméterek a fiatalabb betegcsoporthoz képest. Ezt az összefüggést mi magunk is megerősítettük. Eredményünk ugyanakkor némileg ellentmond Fehlauer és munkacsoportja (14) megállapításának, miszerint a fiatalabb betegek nagyobb fokú abszolút és relatív funkciócsökkenést mutattak fizikai állapotukban a középkorú, illetve idősebb betegekhez képest. A fáradékonyság hasonló mértékben volt jelen a különböző korcsoportú betegeknél, míg a vitalitás és a napi tevékenységi szint megtöretése több évig fennmaradhat a kezelés során. Ezek alapján kijelenthető, hogy az idősebb egyének ellátása különleges figyelmet igényel a kezelést végző személyek részéről. Magyar Onkológia 56:242–246, 2012

Kulcsszavak: emlőrák, posztmenopauza, anasztrozol, életminőség, fizikai állapot, SF RAND-36