Aszpirinnal a rák ellen?
Számos tanulmány összehasonlító elemzése igazolja, hogy a tartós aszpirinszedés csökkenti a gasztrointesztinális (és egyéb) daganatok előfordulási gyakoriságát, és alkalmazásának előnyei felülmúlják a mellékhatás kockázatait.
Az aszpirin rendszeres használata 12%-al csökkenti a kardiovaszkuláris események gyakoriságát mind az általános népességben, mind az arra nagy kockázattal rendelkező, jelentősen fenyegetett egyénekben. Az utóbbi években számos új és hatásos gyógyszer jelent meg a nagy kockázatú betegek kardiovaszkuláris védelmére, s a fegyvertár bővülésével az aszpirin elvesztette egyedüli védőszerepét, viszont egyre több bizonyíték jelenik meg a daganatos betegségek megelőzésében betöltött szerepéről.
Az aszpirin rákellenes védőhatása régóta ismert, de ilyen célból történő felhasználása a lehetséges káros mellékhatások miatt nem terjedt el széles körben. Kétségtelen, hogy az aszpirin – életkortól függően – növeli a vérzések, különösen a gasztrointesztinális vérzések, valamint a peptikus fekélyek képződésének kockázatát is, de a hátrányok és a daganat-prevenciós előnyök arányáról eddig kevés információval rendelkezünk.
Már 2012-ben megjelent egy közlemény (Jacobs), mely szerint az aszpirin 5 éves adagolása akár 40%-kal csökkenti az emésztőszervi daganatok előfordulását, és ezzel 16%-kal csökkenti az összes daganatos halálozást, de a szakértők az aszpirin által okozott súlyos vérzések, a gyomorfekély és a stroke kockázata miatt nem ajánlották daganatok megelőzésére.
Egyértelműen csak most jelentette ki egy szakértői csoport, hogy az aszpirin rák-prevenciós alkalmazásának előnyei meghaladják a szedésével járó kockázatok mérétkét. Az Annals of Oncology-ban megjelent átfogó közlemény szerzője, Jack Cuzick (Centre for Cancer Prevention at Queen Mary’s University of London, UK) a sajtónak a következőket mondta: „nem tagadható, hogy az aszpirin napi használatának néha súlyos mellékhatásai vannak, de a dohányzásról való leszokás és a testsúly csökkentése mellett az aszpirin szedésével tehetünk a legtöbbet a daganatos betegségek megelőzése érdekében. Eddig is tudtuk, hogy az egyik legolcsóbb gyógyszer, az aszpirin véd bizonyos daganatok ellen. De csak mostanában derült ki, hogy a mellette szóló érvek túlsúlyban vannak az ellene szóló érvekkel szemben”.
Az angol, amerikai, olasz és svájci szakértők az utóbbi években megjelent közlemények (case-control vizsgálatok, megfigyeléses vizsgálatok, kohorsz vizsgálatok, randomizált klinikai vizsgálatok) sokaságát dolgozták fel: összesen 255 vizsgálat 245 099 betegének (!) adatait. Összehasonlításul az Egyesült Királyság 2008-as daganatos gyakorisági és daganatos halálozási adatait használták. Megfigyelésük szerint bárkinél, aki 50 és 65 éves kora között kezdi el az aszpirin napi szedését és azt legalább 10 éven keresztül folytatja, csökken a daganatok, a stroke-ok és a szívrohamok száma (férfiakban relatív 9%-kal, nőkben relatív 7%-kal). Egy 20 éves periódus alatt a bármilyen okból bekövetkező relatív halálozás is csökken, mintegy 4%-al. Az aszpirin adagolás előnyei leginkább a daganatos halálozásban szembetűnőek, az előnyök meg is haladják a kardiovaszkuláris előnyöket. Az aszpirin rendszeres használata esetén 30-35%-kal csökken a colorectális daganatok kockázata, és 35-40%-kal csökken az ezekből származó mortalitás. A nyelőcső-rákok kockázata 25-30%-kal, az ezekből szármató halálozás 45-50%-kal csökken. A gyomorrákoknál is hasonló az eredmény: 25-30%-kal csökken a kockázat, és 35-40%-kal a halálozás. Kisebb mértékű hatás volt megfigyelhető emlőrákban (case-control vizsgálatokban 18%-kal, kohorsz vizsgálatokban 8%-kal csökkent a gyakoriság, a mortalitás csökkenése azonban nem volt szignifikáns). Hasonló eredmények jelentkeztek prosztatarákban is: a randomizált vizsgálatok szerint 19%-kal csökkent a mortalitás, kohorsz vizsgálatokban szignifikáns 9%-kal csökkent a gyakoriság. Tüdőrákban az eredményekjelentősen eltérő – de mindenképpen kedvező – képet mutattak: egy randomizált vizsgálat szerint 29%-kal, egy case-control vizsgálatban 12%-kal, egy kohorsz-vizsgálatban 19%-kal csökkent a mortalitás. Az aszpirin alacsony dózisban (75-325 mg/nap) való, legalább 5 éven keresztüli szedése után kedvezően alakul az előny-hátrány arány; hosszabb szedés esetén növekszik az előny. A későbbiekben meg kell határozni az optimális napi dózist és az adagolás hosszát, valamint a vérzéses szövődményekre leginkább hajlamosakat, és az aszpirin profilaxis bevezetése előtt a Helicobacter pylorit a betegből eradikálni kell.
Dr. Leonard Lichtenfeld, az American Cancer Society helyettes orvosigazgatója a közleményt igen fontosnak tartja, de arra is felhívta a figyelmet, hogy a szerzők nem adtak egyértelmű javaslatokat, ez a feladat az US Preventive Task Force-ra vár.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
