Az aszpirin csökkenti a hasnyálmirigyrák kockázatát
Ismert, hogy az aszpirin tartós szedése számos daganatos betegség kockázatát képes csökkenteni, azaz nem csak a kardiovaszkuláris, hanem bizonyos rákos megbetegedések szempontjából is prevenciós hatású.
A Dr. Harvey A. Risch epidemiológus professzor (Yale School of Public Health, New Haven, Connecticut által vezetett amerikai vizsgálat 2014. június 26-án online megjelent eredményei alapján minél hosszabb ideig szedünk aszpirint, annál jobban csökken a hasnyálmirigyrák kockázata. A 2005 és 2009 közötti időszakban az USA meglehetősen jómódú Connecticut államában 362 betegnél diagnosztizáltak hasnyálmirigyrákot. Az epidemiológiai vizsgálatban a hasnyálmirigydaganatos betegek aszpirinhasználatát összehasonlították az átlagos népességből kiválasztott 690 (daganatmentes) kontroll személy aszpirinhasználatával. A vizsgált személyek 57%-a férfiak, 92%-ban nem spanyol fehérbőrűek voltak, 49%-uk régebben dohányzott, vagy jelenleg is dohányzik, és 19%-uknál a felmérés megkezdése előtti 3 évben diagnosztizáltak diabetest is.
A vizsgálatban résztvevőket részletesen kikérdezték arról, hogy mikor kezdték az aszpirint használni, hány éve és milyen dózisban (alacsony, vagy „szokásos” dózisban) alkalmazzák, illetve jelenleg is szedik-e és ha nem, akkor szedését mikor hagyták abba. Az aszpirin alacsony- napi 75 mg és 325 mg közötti dózisait - a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésére használják. A fájdalomcsillapításra és gyulladáscsökkentésre használt „szokásos” aszpirin adagok általában 325 mg-nál nagyobb dózisok, amelyeket naponta többször, akár 4-6 óránként is szednek a páciensek.
Az alacsony dózisú aszpirint szedőknél a hasnyálmirigyrák kockázata az aszpirin-szedés időtartamától függött: minden használati évvel 6%-al csökkent (Odds Ratio: 0,94, 95%CI: 0,91-0,98), a „szokásos” aszpirin dózisok mellett a szedés éveinek számától függően évenként 2%-al csökkent a kockázat (OR: 0,98, 95%CI:0,96-1,01). A hasnyálmirigyrák kockázata nagyobb mértékben csökkent azoknál, akik már 20 évvel a felmérés kezdete előtt kezdték az alacsony dózisú aszpirin szedését a mindössze 3 éve szedőkhöz képest (60% vs 48%). Az is igen érdekes adat, hogy a felmérés előtt 2 évvel abbamaradt aszpirinhasználat esetén a folyamatosan szedőkhöz képest megháromszorozódott a hasnyálmirigyrák kockázata (OR: 3,24, 95%CI: 1,58-6,65). A felmérésben vezető szerepet játszó Risch professzor szerint a hasnyálmirigyrák megjelenése előtt már 2-3 évvel a betegek különböző élettani változásokat észlelnek magukon, pl. megváltozik az ízlelésük. Hajlamosak az aszpirin elhagyására, ezért igen nehéz összefüggést találni az aszpirinhasználat különféle módozatai és a hasnyálmirigyrák kockázata között. Dr. Risch ugyanakkor felhívja a figyelmet az aszpirinhasználat kockázataira is, és arra, hogy minden egyes esetben egyénenként kell mérlegelni az előnyöket és a kockázatokat.
A kardiovaszkuláris betegségek megelőzésére, a vastagbélrák magas kockázata esetére, vagy az egyéb okokból indokoltan adagolt aszpirin egyáltalán nem növeli, hanem éppen csökkentheti a hasnyálmirigyrákos megbetegedés kockázatát. Azon személyek, akiknél a családi felmenők között több hasnyálmirigyrák fordult elő, fokozott kockázatúnak tekinthetők, és ilyen esetekben az alacsony dózisú aszpirin hosszas adagolása javasolható prevenciós céllal.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
