Barrett-oesophagus és rák

Egy újonnan kialakított pontrendszerrel meg lehet határozni, hogy a Barrett-oesophagusban szenvedő betegek közül kiknél alacsony, kiknél közepes, illetve kiknél magas egy későbbi high-grade diszplázia (HGD), vagy egy nyelőcső adenocarcinoma (EAC) kialakulásának kockázata.

A Kansas Cityben található (Missouri) Department of Veterans Affairs Medical Center kutatója, Dr. Prateek Sharma szerint a Barrett-oesophagusban szenvedő betegek nagy többségénél nem keletkezik sem high-grade hámdiszplázia, sem mirigysejtes nyelőcsőrák, de eddig nem tudták meghatározni, mely betegek tartoznak abba a kisebb csoportba, akiknél igen magas e betegségek kialakulásának illetve a progressziónak a kockázata.

A tanulmány szerző tehát keresték azokat a biomarkereket, kockázati faktorokat amelyek ismeretében a progresszió előre jelezhető lenne. Ilyen kockázati tényezőnek bizonyult a férfi nem, a dohányzás, a BE időtartama, és a low-grade diszplázia. Ezeket a kockázati faktorokat – a súlyos krónikus májbetegségeknél alkalmazott MELD (Model for End-Stage Liver Disease) pontrendszerhez hasonlóan - pontokkal látták el, melyeket a kockázatnak megfelelően súlyoztak.

Dr. Sharma és munkatársai az Egyesült Államok 5 centrumából és egy hollandiai centrumból gyűjtötték ki az 1985 és 2014 között kezelt, Barrett-oesophagusban szenvedők adatait. Mint azt a Gastroenterology 2017. december 19-én online megjelent tanulmányában közölték, összesen 2697 értékelhető beteget találtak. A betegek átlagos életkora 55 év volt, 84%-ban férfiak, 88%-ban fehérek voltak, a BE betegség átlagos hossza a nyelőcsőben 3,7 cm volt. A begeket átlagosan 5,9 évg követték. A betegek 70%-ánál a pontszámok segítségével kiszámították a kockázat nagyságát (a progression of Barrett’s esophagus (PIB) értéket), a betegek másik 30%-ánál validálták az eljárást.

A követési időszak alatt a betegek 5,7%-ánál alakult ki vagy HGD, vagy EAC. A beteg neme, a dohányzás, a BE hossza cm-ben, a kiinduláskor észlelt low-grade diszplázia mind jelentősen befolyásolták a progressziót.

A pontrendszer használatával ki tudták választani azokat a betegeket, akiknél várható volt a progresszió kialakulása. Két példát hoztak fel:

1. Egy 65 éves dohányos férfibetegnél 5 cm hosszú BR-t találtak, melyből az endoszkópiával vett szövettan „diszplázia nélküli” Barrett-oesophagust mutatott ki. A pontozás a következőképpen alakult: 9 (férfi) + 5 (dohányos anamnézis) + 5 (5 cm hosszú BE) + 0 (szövetileg nem diszpláziás BE) összesen 19 pont. Ennél a betegnél a HGD, illetve az EAC közepes kockázata mutatható ki, a progresszió évenkénti kockázata 0,73%.
2. Egy 55 éves nőbeteg, soha nem dohányzott. A BE 2 cm hosszan érinti a nyelőcsövet, és az endoszkópiával vett szövettan szintén „diszplázia nélküli” BE-t mutatott. A pontozás itt a következőképpen alakult: 0 (nőbeteg) + 0 (nem dohányzott) + 2 (a BE hossza cm-ben) + 0 (szövetileg nem diszpláziás BE), összesen 2 pont. Ennél a betegnél a HGD vagy EAC kialakulásának kockázata alacsonynak mondható, évente mindössze 0,13%-kal nő a progresszió esélye.

Hét év követés után általánosságban megállapítható volt, hogy a HGD/EAC-ba való progresszió kockázata 18,4 a magas kockázatú csoportban (ahol a score 21+ pont volt), 5,6 a közepes kockázatú csoportban (11 és 20 pont között) az alacsony kockázatú (0-10 pont) csoporthoz képest. Klinikai szempontból az alacsony kockázatú csoportnál valószínűleg elégséges a megnyugtatás, a magas kockázatúaknál viszont szigorú, rendszeres megfigyelés szükséges.

A tanulmányhoz megjegyzést fűzött Dr. Yujin Hoshida (The Tisch Cancer Institute at the Icahn School of Medicine at Mount Sinai in New York): a nagy beteganyagon végzett multicentrikus vizsgálatban kidolgoztak és validáltak egy klinikailag könnyen kivitelezhető számítást. Ilyen módon monitorozhatók a magas kockázatú betegek, az eljárás hatásos és olcsó. A régebbi pontszámításokkal való összehasonlítás még inkább rámutathatna az új számítás klinikai hasznosságára. 

Forrás: Gastroenterology