Bélflóra és Clostridium difficile fertőzések

A Clostridium difficile fertőzések (CDI) az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozott hasmenés elsőszámú okozói, mind Európában, mind pedig az USA-ban. Az ilyen esetek száma és súlyossága drámai növekedést mutatott az elmúlt évtizedben, évente 15 000 és 30 000 halálesetet követelve - írja Jean-Christophe Lagier összefoglaló közleményében.  A CDI többnyire olyan 65 év feletti pácienseknél fordul elő, akiket valamilyen más fertőzés miatt kezelnek antibiotikummal. Mivel a CDI kezelése hosszantartó kórházi ellátást igényel, jelentős a költsége, becslések szerint évi 3 milliárd US dollár a nyugati országokban. A CDI patogenézisének legújabb értelmezése szerint a kórházban szerzett fertőzéseken túl a CDI esetek harmadának nincs kapcsolata kórházi környezettel, ahogy azt kimutatták egy új, teljes genomszekvenálási tanulmányban. Azt találták, hogy a csecsemők a potenciális hordozók egy másik jelentős csoportját képviselik, minthogy 45%-uk hordozta a C. difficile-t, a hordozók 13%-nál a toxikus törzs volt jelen. A CDI kezelés régóta antibiotikum alapú terápiával (metronidazol, vankomicin vagy fidaxomicin) folyik, habár gyakori a kiújulás .

A bélflóra összetételét alapos vizsgálatnak vetették alá a metagenomikai eszközök megérkezése óta, és kapcsolatot találtak a bélflóra összetétele és számos megbetegedés (pl. elhízás, alultápláltság, gyulladásos bélbetegségek) között. Az idősebb, antibiotikumokkal vagy protonpumpa-gátlókkal kezelt személyek esetében drámaian csökkent a bélflóra sokfélesége, valamint megváltozott a fajösszetétele. A Human Microbiome Journalban megjelent tanulmány a bélflórában végbemenő változásokat az alábbiakban foglalja össze: A csökkent diverzitáson kívül a CDI páciensekben (027 ribotípus) a Proteobacteria-hoz tartozó törzsek számának növekedése, míg a Clostridiales Incertae Sedis XI-hoz tartozók számának csökkenése volt tapasztalható, továbbá néhány olyan kommenzális baktériumban, mint a Ruminococcaceae, Lachnospiraceae vagy a Bifidobacterium longum. Az antibiotikumok mind rövid-, mind hosszútávú változásokat okoznak a bélflóra összetételében. A feltáró technikától függetlenül (molekuláris eszközök vagy tenyésztésfüggő megközelítés) az egyik fő következmény a bélflóra sokféleségében tapasztalt csökkenés. Az antibiotikumok hatása a bélflórára törzsspecifikus is lehet. Tartós hatásról számoltak be, különösképp kinolonok használatát követően. Ugyan szabály szerint az antibiotikum kúrát követően meg kell kezdeni a mikrobióta diverzitás helyreállítását, ez azonban nem könnyű feladat. Bármely antibiotikum vezethet CDI-hez, de leggyakrabban a klindamicinnel, penicillinekkel és cefalosporinokkal hozzák kapcsolatba. A penicillin használatát követően megfigyelt leggyakoribb változások a Gram-pozitív anaerob, aerob coccusok, valamint enterobaktériumok számában történő csökkenés. A cefalosporinok, csakúgy, mint a széles spektrumú penicillinek (pl. amoxicillin / klavulánsav és piperacillin / tazobaktám), hatására a clostridia, lactobacillusok és bifidobaktériumok száma csökken. A klindamicin tekintetében a teljes anaerob baktériumállomány csökkenésén túlmenően megfigyelték a Bifidobacterium, Clostridium és a Bacteroides genera néhány fajának drámai visszaesését, illetve eltűnését.  Lagier kiemeli a bélflóra összetétel egyének között tapasztalt jelentős különbségeit azon antibiotikummal kezelt betegek körében, akiknél később CDI fertőzés alakult ki.

Egy új metagenomikai tanulmány 33 olyan páciens bélflóráját hasonlította össze, akik már több mint 5 éve használnak PPI-t. Az eredmény visszaesést mutatott a Bacteroidetes számában, ugyanakkor növekedést tapasztaltak a Firmicutes esetében. Törzsi szinten a Holdemania filiformis növekedett, míg a Pseudoflavonifractor capillosus csökkent. Az orális baktériumok közül felülreprezentált volt pl. a Rothia spp. Egy másik, Freedberg et al. által kiadott tanulmány nem talált változást a bélflóra diverzitásában. Végül, szignifikáns növekedés mutatkozott az Enterococcus, Streptococcus, Staphylococcus genera, továbbá az Escherichia coli esetében. A bélflóra összetétele különbözik a fiatalabb és idősebb felnőttekben.

A Clostridium difficile fertőzés kezelésében a széklet mikrobiota-transzplantációnak kiemelkedő szerepe van. A referált tanulmány a CDI-vel kapcsolatba hozott bélflóra dysbiosis átfogó analízisét végezte el, megállapításait a mindennapi gyakorlatban is érdemes figyelembe vennünk.

Forrás: ScienceDirect