Az antibiotikumrezisztencia milliók gyilkosa lehet

Az antibiotikumrezisztencia (AMR, antimicrobial resistance) akkor alakul ki, ha a kórokozó ellenállóvá válik egy olyan antimikrobiális szerrel szemben, melynek hatására korábban még elpusztult volna. Csak az Egyesült Államokban az úgynevezett „szuperbaktériumok” felelősek évente több mint 2 millió fertőzéses megbetegedésért, melyek évente 23 ezer beteg halálát okozzák. E körben a Clostridium difficile, a karbapenemre rezisztens Enterobacteriaceae (CRE), továbbá a meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) jelenti a legnagyobb problémát.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014-ben hozta nyilvánosságra a legelső beszámolóját az AMR témájában, mely betekintést engedett a gyógyszerrezisztens kórokozók által okozott infekciók jelentette veszélyekbe. A WHO jelentése hangsúlyozza, hogy a világ a „posztantibiotikus éra” felé halad, melyben az évtizedekkel korábban még kezelhető fertőzések következtében emberek halnak meg, ezért világméretű együttműködést sürgetnek a helyzet javítására.

A WHO jelentésének ismeretében a brit miniszterelnök, David Cameron felkérte Lord O’Neillt, hogy tekintse át az AMR helyzetét a szigetországban és dolgozzon ki tervet annak érdekében, hogy a világ „ne lépjen vissza az orvoslás sötét korszakaiba”. Most e felmérés nyomán nyilvánosságra hozták a végső cselekvési tervet, melynek szerzője hangsúlyozza, hogy amennyiben nem kezdődik meg haladéktalanul a terv végrehajtása, úgy az AMR hamarosan több halálesetért lesz felelős világszerte, mint a rosszindulatú daganatok.

Áttekintésében Lord O’Neill 10 pontban foglalja össze a legfontosabb teendőket az AMR visszaszorítása érdekében, melyek közül négy pont tart különös érdeklődésre számot.

Elsőként világszerte azonnal nagy nyilvánosságot és abszolút prioritást kell kapniuk a tudatosság erősítését célzó kampányoknak, hogy a laikus közvélemény – és ezen belül is elsősorban a gyermekek és a tizenéves korosztály – is tisztában legyen az AMR által előidézett veszélyekkel. Ennek érdekében a kampányok szervezőinek a gyógyszeripar szereplőivel és a nonprofit szervezetekkel együttműködve kell törekedniük a szükségtelen antibiotikumrendelések csökkentésére.

A másik fontos terület az új antibiotikumok kifejlesztése. Több évtized is eltelt azóta, hogy valóban új hatóanyagok kerültek a terápiás eszköztárba, ami azt jelenti, hogy hosszú ideje ugyanazokat a készítményeket használjuk újra és újra, így a kórokozóknak valóban volt idejük rezisztenciájuk kialakítására. Lord O’Neill szerint a gyógyszerkutatásra fordított összegek csökkenése nyomán háttérbe szorultak ezek a fejlesztések.

A probléma megoldásának talán legfontosabb eleme, hogy ritkábban kerüljön sor felesleges gyógyszerfelírásra. A jelentés kiemeli, hogy ennek elérésére javítani kell a bakteriális fertőzések felismerésére alkalmas diagnosztikai módszereket. „Hihetetlennek tartom, hogy az orvosok még ma is felírnak antibiotikumot pusztán a beteg tüneteinek gyors felmérésére alapozva, mint ahogyan tették azt az 1950-es években, amikor az antibiotikumok először váltak szélesebb körben elérhetővé – mondja Lord O’Neill. − Ha mégis végeznek vizsgálatokat a diagnózis megerősítésére, gyakran olyan lassú diagnosztikus módszereket alkalmaznak, amik nem sokat változtak az 1980-as évek óta.” Kiemeli, hogy e gyakorlat elfogadhatatlan, és gyors diagnosztikai tesztek mielőbbi széles körű elterjedését, illetve új módszerek kifejlesztését sürgeti.

A jelentés szerzője kitér az antibiotikumok széles körű mezőgazdasági felhasználásának problémájára is, mely jelenleg közel sem kap akkora figyelmet, mint arra szükség lenne. A beszámoló figyelemre méltó adata, hogy az Egyesült Államokban a gyógyszerhatóság által az emberek egészsége szempontjából jelentősnek tartott antibiotikumok 70 százaléka az állattartók számára is hozzáférhető. „Az országok jelentős részében valószínűleg több antibiotikum fogy a mezőgazdaságban, mint az emberi gyógyászatban, azonban ezt az információt többségében elhallgatják vagy nem publikálják” – mondja Lord O’Neill. A helyzet javítására minden államnak saját célokat kell kitűzniük az antibiotikumok mezőgazdasági felhasználásáról, és ezzel együtt fel kell gyorsítani azokat a folyamatokat, melynek nyomán betiltható vagy korlátozható az antibiotikumok mezőgazdasági felhasználása.

A jelentésben szereplő becslés szerint az összes javasolt stratégia követése 10 év alatt akár 40 milliárd dolláros anyagi ráfordítást is igényelhet. Lord O’Neill ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez még mindig olcsóbb, mintha tétlenek maradnánk. Ez esetben ugyanis 2050-re akár 100 billió dollárra is rúghat a számla. De még ez is eltörpül azon tény mellett, hogy 2050-re az AMR évente 10 millió ember halálát okozhatja, ha nem cselekszünk haladéktalanul.