Béta-blokkolók Huntington-kórban

L. Schultz, (University of Iowa, Iowa City, Iowa) és munkatársai a JAMA Neurology című szakfolyóiratban december 2-án megjelent cikkükben () arról számoltak be, hogy a béta-blokkolók alkalmazása a premanifeszt Huntington-kór (preHD) kialakulásának 34%-os csökkenésével és a korai motoros manifeszt Huntington-kór (mmHD) lassabb progressziójával járt.

Longitudinális multicentrikus vizsgálatukban 174 béta-blokkolót használó, preHD-s beteg (átlagéletkor 46,4 év; 66% nő) és 174 nem használó (átlagéletkor 48 év; 66% nő) személyt hasonlítottak össze és egyidejűleg 149 mmHD-s béta-blokkolót használó (átlagéletkor 59 év; 58% férfi) és 149 nem használó (átlagéletkor 59 év; 61% férfi) személyt is vizsgáltak.

A több mint 1 éve megszakítás nélkül béta-blokkolót használó résztvevők adatait a 2011 szeptemberében indult Enroll-HD platform adatbázisából nyerték.

Az elsődleges kimenetelek közé tartozott a motoros diagnózis kockázata a preHD esetében, valamint a teljes motoros pontszám, a teljes funkcionális kapacitás pontszám és a szimbólum számjegyes modalitási teszt pontszámának progressziós aránya az mmHD esetében.

A leggyakrabban alkalmazott béta-blokkoló a propranolol volt (n = 59), ezt követte a metoprolol (n = 56), a bisoprolol (n = 36) és a nebivolol (n = 9).

A preHD-ben szenvedő résztvevők között a béta-blokkolót használóknál szignifikánsan alacsonyabb volt a motoros diagnózis évesített kockázata a nem használókhoz képest (kockázati arány 0,66; P = 0,02).

Az mmHD-ben szenvedő résztvevők között a béta-blokkolót használóknál lassabb volt a teljes motoros pontszám (átlagos különbség [MD], -0,45; 95% CI, -0,85 -0,06) és a teljes funkcionális kapacitás pontszám (MD, 0,10; 95% CI, 0,02-0,18) átlagos éves romlása, valamint a szimbólumszám-modalitás tesztben elért pontszámok csökkenése (MD, 0,33; 95% CI, 0,10-0,56), mint a nem használóknál.

Nem találtak szignifikáns különbséget a szorongási pontszámokban a béta-blokkolót használók és a nem használók között a preHD-ben, és a szorongásos tünetek progressziójának mértéke sem különbözött a béta-blokkolót használók és a nem használók között az mmHD-ben.

A kutatók tehát kimutatták, hogy a béta-blokkolók használata a HD klinikai diagnózisának szignifikánsan alacsonyabb évesített kockázatával járt együtt a preHD-ben szenvedő résztvevőknél; továbbá a béta-blokkolók a HD klinikai tüneteinek lassabb romlási ütemével jártak együtt az mmHD-ben szenvedő résztvevőknél.

Maguk a vizsgálók is kijelentik, hogy minden eredmény inkább asszociációkat, mint a béta-blokkolók által kiváltott ok-okozati változásokat jelentett. A HD-s betegeknél alkalmazott béta-blokkolók hatásának lehetséges mechanizmusai nem ismertek. A lipofil béta-blokkolót használók túlsúlya megakadályozta a hidrofil és lipofil készítmények hatásainak összehasonlítását. A vizsgálat nem értékelte a béta-blokkolók dózisfüggő hatásait a különböző javallatokra különböző napi dózisokban alkalmazott gyógyszerek széles skálája miatt.

Forrás:

Schultz JL, Ogilvie AC, Harshman LA, Nopoulos PC. β-Blocker Use and Delayed Onset and Progression of Huntington Disease. JAMA Neurol. Published online December 02, 2024. doi:10.1001/jamaneurol.2024.4108