Biológiai készítmények Bechterew-kórban

Az Annals of the Rheumatic Diseases folyóirat október számában jelent meg az Oregon Health & Science University kutatóinak cikke, amelyben a Bechterew-kór (spondylitis ankylopoetica, SA) kezelésében alkalmazott biológiai készítmények hatásosságát vizsgálva egy olyan génmutációra bukkantak, amelynek szűrése a jövőben elképzelhető, hogy kötelező lesz IL-17 gátlók felírása előtt.

“Ez az első olyan kutatás, amely kimutatta azt, hogy genetikai markerek segítségével meghatározható, hogy a Bechterew-kóros betegek milyen terápiában részesüljenek” - nyilatkozta a tanulmány szerzője, Ruth Napier az OHSU School of Medicine docense.

A Bechterew-kór a gerinc, az ízületek és a szalagok gyulladásával járó autoimmun eredetű betegség, amely fájdalmat és merevséget okoz. Súlyos esetekben a csigolyák összenövéséhez is vezethet, ami csökkenti a gerinc rugalmasságát, és állandó görnyedt testtartást eredményez. A tünetek gyakran az élet korai szakaszában, 17 és 45 éves kor között kezdődnek. A Bechterew-kórban szenvedőknél gyakran más autoimmun kórképek is jelen vannak, mint például krónikus szemgyulladás, gyulladásos bélbetegségek és pikkelysömör.

Az első vonalbeli kezelés általában vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók, például a naproxén vagy az ibuprofen szedése. A következő lépések közé tartozhatnak a kortikoszteroid injekciók, egyes esetekben pedig az ízületpótló műtétek. A gyulladás megállítására vagy lassítására további lehetőséget jelentenek a biológiai készítmények, köztük az interleukin-17 (IL-17) gátlók, amelyek igen hatásosak, nagyon drágák, és az eddigi tapasztalatok szerint csak a betegek kb. 40%-ánál működnek. Ráadásul nem reagáló betegeknek adva jelentős mellékhatásokkal is járhat alkalmazásuk, ami a betegség súlyosbodásával is együtt járhat.

A spondylitis ankylopoetica kialakulása jelenlegi ismereteink szerint nem egyetlen okra vezethető vissza, több gén mutációjával is összefüggésbe hozható. A betegségben szenvedők 72%-ánál viszont kimutatható egy bizonyos mutációja a CARD9 génben. Ezért a mostani vizsgálatban a kutatócsoport első lépéseként génmódosított egér modellszervezetben kiütötte ezt a gént, majd kimutatták, hogy ezek az egerek nem lettek betegek, azaz a CARD9 gén mutációja a Bechterew-kór egyik fontos driverének tekinthető. Ezt követően a kutatócsoport a Veterans Affairs Program to Understand the Long-term Outcomes of Spondyloarthritis, azaz a PULSAR betegminta-nyilvántartásában elérhető vérmintákat kezdte elemezni. Megállapították, hogy a mutálódott CARD9 génnel rendelkező emberek vérében lényegesen magasabb volt az IL-17 fehérje koncentrációja, mint a normál génváltozatot hordozókéban. Ezek az új eredmények arra késztették Napiert és munkatársait, hogy feltételezzék, hogy a CARD9 mutációval rendelkező betegek azok, akik jól reagálnak az IL-17 gátló biológiai szerekre. Ha a további kutatási eredmények megerősítik ezt a feltételezést, nem kizárt, hogy az orvosok és az egészségügyi szolgáltatók kezébe egy olyan genetikai vizsgálat kerülhet, amellyel nagyobb valószínűséggel beazonosítható lesz, mely betegeknél működik majd hatásosan az IL-17 gátlókkal végzett terápia.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Study identifies biomarker that could lead to better treatment for autoimmune disease

Card9/neutrophil signalling axis promotes IL-17A-mediated ankylosing spondylitis

Irodalmi hivatkozás:

Holly L Rosenzweig et al, Card9/neutrophil signalling axis promotes IL-17A-mediated ankylosing spondylitis, Annals of the Rheumatic Diseases (2023). DOI: 10.1136/ard-2022-223146