A spondylitis ankylopoetica gyakorisága
Egy új tanulmány cáfolja, hogy a spondylitis ankylopoetica előfordulási gyakorisága eltérő lenne a férfiak és nők között.
D. Alan Nelson (University of Stanford, California) és munkatársainak az Arthritis Care & Research-ben megjelent közleményükben arról számoltak be, hogy a katonai egészségügyi feljegyzések elemzése alapján nem találtak statisztikailag szignifikáns különbséget a betegség előfordulásában a férfiak és a nők között.
A spondylitis ankylopoetica (AS) gyakori, krónikus mozgásszervi betegség, amely jelentős funkcionális korlátokkal jár. Élethosszig tartó fájdalmat, merevséget és mozgáskorlátozottságot okozhat a hát alsó részén és a nyakban, valamint fáradtsággal és alvászavarokkal jár.
Annak ellenére, hogy a spondylitis ankylopoetica (AS) meglehetősen gyakori, és a becslések szerint az amerikai felnőtt lakosság 1%-át érinti (2,5 millió ember), eddig csak egy publikált populációs vizsgálatban tértek ki arra, milyen a nemek közti előfordulási arány az Egyesült Államokban. E vizsgálat során a minnesotai Olmsted megyében 1980 és 2009 közötti esetek nyomon követésekor azt állapították meg, hogy a férfiak és a nők közötti megbetegedések aránya 3,8:1 volt, ami megegyezett az akkori becslésekkel. A követett populáció azonban 100%-ban a fehérbőrű népességhez tartozott. Egy, az ontariói lakosokat 1995 és 2010 között követő kanadai tanulmányban pedig arra a következtetésre jutottak, hogy a nők körében nőtt az AS-ek aránya, és csökken a nemek közötti különbség. Az AS összesített aránya szintén közel háromszorosára nőtt, valószínűleg a nagyobb tudatosság és a pontosabb diagnózisok okán.
A kaliforniai kutatók jelen retrospektív vizsgálatukban az amerikai hadsereg 728.556 tagját, akik 2014 és 2017 között hátfájásuk miatt a gudeline szerinti szűrésen estek át. A vizsgált populáció körülbelül 68%-a fehér, 22%-a fekete, 5%-a ázsiai vagy csendes-óceáni szigetekről származó volt, a többiek egyéb etnikumhoz tartoztak, vagy etnikai hovatartozásuk ismeretlen volt. A vizsgáltak mintegy 85%-a volt a férfi. Az átlagosan 2,21 évig tartó követés során 438 egyénnél (0,06%) diagnosztizáltak legalább egy alkalommal AS-t. Az AS előfordulási aránya a férfiak és a nők között hasonlónak bizonyult (előfordulási arány: 1,16; P = 0,23; korrigált esélyhányados: 0,79; 95%-os konfidencia intervallum, 0,61-1,02; P = 0,072).
Megállapításuk szerint fehéreknél nagyobb valószínűséggel alakul ki AS, mint a feketéknél (aOR, 1,39; 95% CI, 1,01-1,66; P = 0,04). Az AS kockázata az életkor előrehaladtával nőtt, a betegség kialakulásának kockázata a 45 év felettieknél hétszer akkora, mint a 24 év alattiaknál (aOR, 7,3; 95% CI, 5,7-10,3; P < 0,001). Eredményeik valószínűleg részben azért térnek el a korábbi minnesotai vizsgálat eredményeitől, mert a két populáció jelentősen különbözött, és azóta mind az AS diagnosztikai kritériumai, mind a diagnosztikai kódok változtak. Azonban a megfigyelt arányok összhangban vannak a kanadai ontariói vizsgálatban tapasztalt 1,21-es férfi-női prevalencia aránnyal, feltehetően azért, mert ebben a két vizsgálatban a betegek különféle etnikumból kerültek ki, míg az olmsted-i vizsgálatban csak fehérek szerepeltek.
A tanulmány korlátai közé tartozik, hogy a hadsereg tagjainak vizsgálata nem véletlenszerű mintavétel, és előfordulhat, hogy a legtöbb klinikailag nyilvánvaló AS-esetet a katonai szolgálatba lépés előtt kiszűrték, ezért bizonyulhatott alacsonynak az AS előfordulási gyakorisága.
Forrás:
Nelson DA et al: Incidence of Ankylosing Spondylitis Among Male and Female United States Army Personnel. Arthritis Care Res 2021 Aug 30. doi: 10.1002/acr.24774