Biostatisztika nem statisztikusoknak
Az 1990-es évek elején egy nemzetközi epidemiológiai tanfolyamon a holland előadó a számos területen alkalmazott „logisztikus regresszió” módszert – amelynek célja, hogy bináris, igen/nem típusú változó eloszlását több más változó „hatásával” magyarázza meg – kedélyesen a „rettegett” jelzővel látta el, mivel ez a módszer sokak számára valóban nehezen érthető. A „p-érték”, a „szignifikancia”, a „konfidenciaintervallum” kifejezéseket sokan használják az orvosi kutatásokban, jelentésük azonban nem mindig világos. A frissen megjelent könyv címéhez méltóan érthetővé teszi többek között ezeket a fogalmakat és a biostatisztikai módszereket.
Sokan tanulták a biostatisztikát Sváb János Többváltozós módszerek a biometriában című könyvéből (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1979), ám bonyolult matematikai jelölésmódjával és mátrixszámításaival ez a könyv csak szűk olvasóközönségre számíthatott. Tanulni lehetett orvosi biometriát Juvancz Iréneusz és Paksy András Orvosi biometriájából is (Medicina Kiadó, Budapest, 1982), amely azonban terjengős és laikus fülnek különös nyelvezetével valószínűleg örökre az ezoterikus homály birodalmába utalta a biostatisztikát nem kevés olvasó számára. Nemzedékek tanultak orvosi biometriát Hajtman Béla egyetemi jegyzetéből és előadásaiból, majd A biometria alapjai című könyvéből (Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió, Budapest, 2004) vagy a Bevezetés a matematikai statisztikába pszichológusok számára címűből (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971). Ezek a művek is ahhoz az olvasóhoz szólnak, aki már érti és alkalmazza kutatásaiban ezeket a módszereket.
A teljes cikket csak regisztrált felhasználóink olvashatják. Kérjük jelentkezzen be az oldalra vagy regisztráljon!