Bőrfertőzésben clindamycint vagy TMP-SMX-t válasszunk?
A Staphylococcus aureus és methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus okozta komplikáció-mentes bőrfertőzésekben clindamycin a trimethoprim-sulfamethoxazol (TMP-SMX) egyformán hatásosnak bizonyult.
Az Egyesült Államokban mintegy 14,2 millió beteg megy évente orvoshoz valamilyen bőrfertőzés miatt, és 850 000 beteget kórházba is kell fektetni. A legtöbb bőrfertőzésért a Gram pozitív pathogének, elsősorban a methicillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) a felelős. Az első komolyabb méretű fertőződést egy birkózó-csapatnál észlelték 1993-ban, majd 1998-ban egy brit rugby-klubban. A mostani időkben az MRSA-val fertőzött gyermekek mintegy fele az otthoni ágyneműktől, a TV távirányítóktól, a fürdőszobai törülközőktől kapta el a betegséget, de a háziállatok is hordozhatnak MRSA törzseket. Ismert a MRSA fertőzések egy egészségügyi körökben terjedő változata is (health care-associated MRSA = HA-MRSA), ami a nagyobb sebészeti beavatkozások után a betegek kb. 1%-ánál jelentkezhet, jelentősen meghosszabbítva és komplikálva a kórházi ellátást, de akár halálos kimenetelű is lehet. (Pharmacy Learning Network, American Journal of Infection Control)
Sok esetben nincs is antibiotikumra szükség, pl. egy felszínes tályog megnyitásával a probléma megoldódik. De a súlyosabb formák esetén szükség lehet pl. vancomycin tartalmú antibiotikumokra, akár intravénás formában is. Sok MRSA törzs érzékeny a trimethoprim-sulfamethoxazolra, a doxycyclinre, vagy a clindamycinre – bár utóbbival szemben egyre gyakoribb a rezisztencia. Az egy rész trimethoprimet és 5 rész sulfamethoxazolt tartalmazó kombinált készítmény tabletta, injekció és szirup formában kapható, a clindamycin szirup, tabletta, injekció és krém formában is rendelkezésre áll. A súlyos, akut bakteriális, vagy strukturális fertőzések kezelésére 7-10 napos vancomycin kúrát, vagy egyetlen dózis oritavancint is azonos eredménnyel lehet alkalmazni. 2014-ben a US Food and Drug Administration (FDA) az MRSA fertőzések kezelésére két új antibiotikumot is befogadott: a tedizolidot és a dalbavancint. Az MRSA fertőzések kezeléséről a klinikusok számára az Infectious Disease Society of America (IDSA) egy 38 oldalas guideline-t adott ki 2011-ben, mely megtalálható a következő helyen: Clinical Infectious Diseases
A New England Journal of Medicine 2015. március 19.-i számában jelent meg egy összefoglaló közlemény, mely mindössze a komplikációktól mentes bőrfertőzések antibiotikus kezelésének két változatát, a clindamycin kezelést a trimethoprim-sulfamethoxazol (TMP-SMX) kezeléssel hasonlította össze. A közlemény első szerzője, Dr. Loren G. Miller (Los Angeles Biomedical Research Institute and Division of Infectious Diseases, Harbor University of California Medical Center, Torrance) és munkatársai 2009 és 2011 között 524 gyermeket és felnőttet vontak be összehasonlító vizsgálatukba. A vizsgált betegeknek egyszerű, nem komplikált fertőzéseik voltak: 280 betegnek cellulitisze, 160 betegnek 5 cm-nél nagyobb tályogja, 82 betegnek pedig mindkét elváltozása volt egyszerre. A gyermekeknél az elváltozások mérete kisebb volt. 264 beteg 10 napon keresztül napi háromszor 300 mg (2 db 150 mg-os tabletta) clindamycin kezelésben részesült, míg a másik 260 beteg szintén 10 napon keresztül naponta kétszer 160 mg trimethoprim és naponta kétszer 800 mg sulfamethoxazol kezelést kapott. A vizsgálatba bevett gyermekek a testsúlyuk szerinti adagolásban szirup formájában kapták a kezelést.
A kutatók 296 betegből vettek bakteriális tenyészetet, 217 beteg fertőzéséből Staphylococcus aureus tenyészett ki (az esetek 41,4%-a), míg ezek közül 167 esetben tartalmazott az izolátum MRSA-t (77,0%). A gyógyulás mindkét antibiotikum használata után gyakorlatilag azonos arányban jött létre: 80,3%-ban a clindamycin csoportban és 77,7%-ban a TMP-SMX csoportban, ami mindössze 2,6%-os különbség és nem szignifikáns.
A kutatás eredményeihez fűzött szerkesztőségi közleményben Dr. Michael R. Wessels (Division of Infectious Diseases, Boston Children’s Hospital, Department of Pediatrics, Harvard Medical School, Boston, Massachusetts) megjegyezte, hogy a vizsgálat nem mutatta egyik antibiotikum előnyét sem, és „eléggé rejtve hagyta azt a fontos kérdést, hogy a TMP-SMX inkább a tályogok, a clindamycin pedig inkább a cellulitisek kezelésében volt sikeres”. A vizsgálatban használt kizárási kritériumok elfedték azt is, hogy a TMP-SMX kevéssé volt sikeres a cellulitiszek ellátásában. A legmegfelelőbb kezelés megtalálásához jóval gondosabb vizsgálati terv és elrendezés lenne szükséges, ami figyelembe venné az esetek súlyosságát, a gyermekek és felnőttek különbségeit, a résztvevő etnikumok különbségeit, és például a betegek egyéb, krónikus kísérőbetegségeit is.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
