CAIX és CAXII: a nyirokcsomó-metasztázisok kimutatásának új, nem invazív módszere
A Moffitt Cancer Center munkatársainak most nyilvánosságra hozott vizsgálata szerint új lehetőséget jelenthet a nyirokcsomói áttétek kimutatásában az a két sejtfelszíni marker, melyet célzott, fluoreszcens molekuláris képalkotással sikerült kimutatniuk. Ezzel a módszerrel talán elkerülhetővé válik az invazív és nem is mindig megbízható őrszemnyirokcsomó- (SLN, sentinel lymph node) biopszia emlőrákban.
A Clinical Cancer Research legfrissebb számában közölt adatok szerint az emlőrákos betegek körében akár 74 százalék is lehet azok aránya, akiknél az SLN-biopszia a hónalji érintettség tekintetében negatív eredménnyel zárul. David L. Morse hangsúlyozza, hogy a hónalji nyirokcsomóáttétek jelenlétének vagy hiányának megítélése alapvetően fontos az emlőrák stádiumának meghatározásában és a terápiás terv felállításában. Éppen ezért nagy jelentőségű, hogy a most nyilvánosságra hozott nem invazív módszer talán felválthatja a SLN-biopsziát, így elkerülhetők az ebből adódó esetleges szövődmények (pl. lymphoedema, seroma-képződés, érzőideg-sérülés, mozgásbeszűkülés), és a korábbinál pontosabb információkhoz juthatunk. E szempontból nem elhanyagolható a SLN-biopszia ama korlátja sem, hogy az esetek körülbelül 5-10 százalékában tévesen negatív eredményt ad.
A célzott molekuláris diagnosztikai módszer kifejlesztéséhez a kutatók két sejtfelszíni markert − a CAIX-et és a CAXII-t − használták. A CAIX sejtfelszíni markerről tudjuk, hogy nyirokcsomó-érintettséggel kísért emlőrákban nagy mennyiségben expresszálódik, miközben az ép szövetben nincs jelen. Ezen túlmenően több vizsgálat is igazolta, hogy a CAIX-expresszió kedvezőtlen prognózissal társul, és ilyen esetekben gyakoribb, hogy az emlőrák rezisztensnek bizonyul a kemoterápiával és a besugárzással szemben. A CAXII jelű protein a hónalji nyirokcsomó-metasztázisok több mint 75 százalékában expresszálódik.
A kutatók mindezek ismeretében olyan célzott ágenseket fejlesztettek ki a CAIX-hez és CAXII-höz specifikusan kötődő monoklonális antitestek alkalmazásával, melyekről tudott, hogy elősegítik a tumor növekedését. A SLN értékelésére egy sor nem invazív optikai képalkotó eljárást teszteltek, de ezek egyike sem bizonyult alkalmasnak a metasztázis-biomarkerek célzott ábrázolására. „Ezek a módszerek csak anatómiai feltérképezést nyújtottak, de adósak maradtak a nyirokcsomókon belüli daganatsejtek kimutatásával. Végül metasztatikus emlőrákos egérmodellben, újfajta, monoklonális antitest alapú molekuláris képalkotó szerek alkalmazásával sikerül kifejleszteni egy célzott, nem invazív eljárást a hónalji nyirokcsomó-metasztázisok fluoreszcens módszerrel történő láthatóvá tételére” − vázolta a kutatás menetét Morse.
Az egereknél végzett képalkotó vizsgálatokon túl a kutatók arról is beszámoltak, hogy a CAIX és CAXII együttes vizsgálata a szöveti microarray (TMA, tissue microarray) tesztekhez használt, betegektől nyert minták 100 százalékát lefedte.
„Az új képalkotó módszer nagy szenzitivitással jelzi a tumorsejtek jelenlétét a hónalji nyirokcsomókban. A CAIX és a CAXII egyaránt 100 százalékban expresszálódott azokban az emlőrákos betegektől származó axilláris nyirokcsomómintákban, melyeket megvizsgáltunk. Az új eljárás reményt nyújt arra, hogy a klinikai gyakorlatba is bekerülhet az emlőrák stádiummeghatározásának új módszere, mely talán elkerülhetővé teszi a felesleges és költséges sebészeti beavatkozások jelentős részét” − zárja az ismertetést David L. Morse.
