COPD és inhalációs bronchodilatátorok
COPD-ben a tartós hatású inhalációs brochodilatátorok adagolásának első heteiben növekszik a kardiovaszkuláris betegségek kockázata.
A JAMA Internal Medicine-ben online megjelent megfigyeléses tanulmány szerint COPD betegségben a hosszú hatású béta2-antagonistákkal (LABA-k), vagy a hosszú hatású muszkarin-antagonistákkal (LAMA-k) történő kezelések első 30 napjában kb. 1,5-szörösére emelkedik a CVD-k kockázata a már folyamatban lévő, vagy elhúzódó adagolással szemben. Dr. Meng-Ting Wang (School of Pharmacy, National Defense Medical Center, Taipei, Taiwan) felhívja a figyelmet, hogy a LABA- vagy LAMA kezelés megkezdése után szigorúan figyelni kell a betegek kardiovaszkuláris tüneteit, 30 napig, mert utána ez a fokozott kockázat oldódik.
A vizsgálatban olyan 40 év fölötti COPD-s betegek szerepeltek, akik a 2008 és 2011 közötti időszakban egy éven belül két alkalommal is gyógyszeres kezelésre szorultak. Elemezték a betegek kardiovaszkuláris megbetegedéseinek gyakoriságát, figyelembe vették a kockázatot növelő változókat (hipertónia, diabetes, hiperlipidémia, megelőző CVD) és a COPD súlyosságát jelző változókat (kortikoszteroidok, antibiotikumok szedése). Összesen 37719 beteg szenvedett súlyos COPD-ben, adataikat 146139 nem COPD-s kontroll személy adataival hasonlították össze.
A hosszú hatású bronchodilatátorokat használókat a következőképpen csoportosították: friss használók (30 napon belül indult a kezelés), jelenleg használók (31-90 napja használók), régebben használók (91-180 napja kezdték), távoli használók (180 napon túl kezdték). Az egyes kategóriákat is kétfelé osztották: „új” használókra, és „megelőzően” használókra.
Igazított regressziós analízissel a friss LABA használóknál 1,5-ször magasabb volt a CVD kialakulásának kockázata (95%CI 1,35-1,67, p<0,001) a nem használókhoz képest. A LAMA új használói között a CVD kockázata 1,52-szeresére nőtt (OR: 1,52, 95%CI 1,28-1,80, p<0,001). Ha a LABA és LAM friss használót összességében tekintjük, akkor 2,03-szoros a kockázat (95%CI 1,42-2,91, p<0,001).
Ugyanakkor a régebben használóknál (91-180 napja kezdték) másképp alakul a helyzet: LABA használatával 0,97-szeres a kockázat (95%CI 0,83-0,99, p=0,03), LAMA használatával pedig 0,86-szeres a kockázat (95%CI 0,74-1,00, p=0,06). Ebben a kategóriában a LABA és a LAMA egyesítése után 0,95-szörös kockázat mutatható ki (95%CI 0,76-1,20, p=0,69).
A tanulmány szerzői végül azt írják, hogy „a kardiovaszkuláris kockázat a LABA vagy a LAMA elindítása utáni 30. napban éri el csúcsát, majd a 31. és 60. napok között enyhül, majd a gyógyszerek indítása utáni 71. – 240. napban visszatér a kiindulási értékre – a szereket egyáltalán nem használó kontrollokhoz képest.
A tanulmány elsőként igazolta, hogy a hosszú hatású bronchodilatátorok alkalmazásának kezdete és hossza befolyásolja a COPD-s betegeknél kialakuló kardiovaszkuláris kockázatok arányát. A régebbi vizsgálatok ezt nem tudták igazolni, mivel már régebben LABA vagy LAMA kezelésben részesülő betegeket vettek be az analízisekbe, vagy kizárták a súlyos CVD-ben szenvedő betegeket.
A tanulmány egyik korlátja kétségtelenül az, hogy a hosszú hatású bronchodilaltátorok bevezetését a COPD romlása indokolja, és lehet, hogy ez az eredeti oka a CVD-s történések megszaporodásának. A kiindulási CVD státusz jelentős befolyással bír és természetesen nehéz egynemű kategóriákat is kialakítani, ráadásul a CVD kockázatot lényegesen befolyásoló dohányzás és alkohol hatásai is nehezen becsülhetők.
Mindent összevetve a szerzők azt ajánlják, hogy mielőtt LABA vagy LAMA kezelések bevezetésére kerülne sor, gondosan mérjük fel az adott beteg kardiovaszkuláris kockázatát, esetleg vezessünk be a CVD-ket kivédő preventív intézkedéseket is.
Forrás:
