Csomagolóanyagok és gombaölők veszélyeztetik a gyermekek fogait
Egy élelmiszer csomagolásban és egy gombaölőszerként használt anyagról derült ki, hogy visszafordíthatatlan veszélyt jelenthetnek a gyermekek fogazatára.
Egy most közölt vizsgálat vezetője, dr. Katia Jedeon, a franciaországi INSERM munkatársa arra hívja fel a figyelmet, hogy a biszfenol A (BPA) és a vinklozolin a fogzománc kialakulásáért és épségéért felelős hormonok működését zavarhatja meg.
A szerzők nemrégiben hozták nyilvánosságra eredményeiket az ez évi Európai Endokinológus Kongresszuson Münchenben.
A BPA és a vinklozolin bizonyult több kutatás szerint is endokrin diszruptornak (ED) bizonyult. Az endokrin diszruptorok az emlősök hormonrendszerébe beavatkozva fokozzák a reprodukciós problémák, a rosszindulatú tumorok, a születési defektusok és sokféle egyéb kórállapot előfordulásának kockázatát.
A BPA-t egyes műanyagok és gyanták előállításánál használják, melyek jelentős részéből ételek és italok csomagolóanyaga készül. A vinklozolin a szőlészetek és gyümölcsösök védelmére alkalmazott gombaölő szer.
A korábbi állatkísérletes vizsgálatok tanúsága szerint az ED-k szerepet játszhatnak a maradó őrlő- és metszőfogak zománchiányával járó moláris-incizor hipomineralizáció (MIH) kialakulásában, amelynek előfordulási aránya a 6−9 éves korosztályban elérheti a 18 százalékot is. A zománcdefektus irreverzibilis, hiszen ha a zománc elpusztul, többé már nem képes helyreállni.
MIH eseteiben fokozódik a fogak érzékenysége, különösen hideg ételek és italok fogyasztása kapcsán, és jelentősen fokozódik a fogszuvasodás kialakulásának esélye is. A fogak krémes, sárgás vagy barnás kinézetűek lehetnek, és könnyen meggyengülhetnek.
Dr. Jedeon és munkatársai két kísérletet végeztek annak feltárására, hogy az ED-expozíció miként függhet össze a MIH kialakulásával.
Az első kísérletben patkányoknak adtak napi rendszerességgel vagy csak BPA-t, vagy egyidejűleg BPA-t és vinklozolint is 30 napon keresztül. A dózisokat úgy választották meg, hogy azok nagyjából megfeleljenek a humán körülmények között előforduló expozíciónak. A 30 nap elteltével sejteket nyertek a kísérleti állatok fogainak felszínéről. Azt találták, hogy a BPA- és vinklozonin-expozíció hatására megváltozott két gén – a KLK4 és az SLC5A8 – expressziója, melyek a fogzománc mineralizációjának szabályozásában vesznek részt.
Ezt követően a kutatók patkányoktól származó ameloblasztokat tenyésztettek – e sejtek felelősek a zománclerakódásért a fogfejlődés kapcsán. Azt figyelték meg, hogy ezek a sejtek szexhormonokat – ösztrogént és tesztoszteront – tartalmaznak, melyek fokozzák a fogzománc fejlődéséért felelős gének expresszióját. Érdekes tapasztalatként említik, hogy a tesztoszteron fokozza a KLK4 és az SLC5A8 expresszióját.
Annak ismeretében, hogy mind a BPA, mind pedig a vinklozolin igazoltan gátolja a férfi szexhormonok hatását, a szerzők úgy értelmezik eredményeiket, hogy e kemikáliák a fogzománc fejlődéséhez szükséges hormonok blokkolása révén vezetnek MIH kialakulásához.
„A fogzománc kialakulása a terhesség harmadik trimeszterében kezdődik és 5 éves korban fejeződik be, így ebben az életszakaszban fontos az endokrin diszruptor expozíció minimálisra csökkentése a fogzománc meggyengülésének elkerülésére.” – hangsúlyozza dr. Katia Jedeon.
