Daganatos betegség és fizikai aktivitás

Több vizsgálatban bizonyították, hogy a fizikai aktivitás javítja az izomerőt, a kardiovaszkuláris funkciókat, az életminőséget, és néhány vizsgálat a túlélésre gyakorolt kedvező hatásról is beszámolt. Ilyen volt egy legutóbbi tanulmány, mely szerint III. stádiumú colontumoros betegeknél az American Cancer Society irányelveit szigorúan követő életmódváltoztatás akár 42%-kal is csökkentheti a mortalitás kockázatát.

Dr. Rikki Canniotto és munkatársai az American Association for Cancer Reasearch (AACR) 2018. április 18.-i ülésén adták elő vizsgálataik eredményeit. A Roswell Park Comprehensive Cancer Centerben (Buffalo, New York) 2003 és 2016 között kezelt 5807 daganatos betegnél tudták elemezni a fizikai aktivitás és a mortalitás közötti összefüggést. A betegek 54,8%-a volt nő, 45,2%-a férfi, átlagos életkoruk 60,6 év volt, hólyagrákban, emlőrákban, fej-nyaki daganatokban, veserákban, májrákban, tüdőrákban, petefészekrákban, hasnyálmirigyrákban, prosztatarákban, bőrrákban, gyomorrákban, colorectális rákban, nyelőcsőrákban, endometriumrákban és hematológiai daganatos betegségekben szenvedtek. A betegek 25%-a mondta azt, hogy a diagnózis előtt semmilyen fizikai aktivitást nem végzett, 42%-uk a diagnózis után sem mozgott. A betegek 53%-a a diagnózis előtt fizikailag aktív, 19%-a mozgás tekintetében inaktív volt, 23%-uk a diagnózis után csökkentette a testmozgás mértékét, 6%-uk pedig növelte.

Többváltozós analízissel a legnagyobb túlélési előny azoknál mutatkozott, akik a daganatos diagnózis előtt heti 3-4 napon át testmozgást végeztek (HR:0,66, P<0,001), vagy a diagnózis után heti 3-4 napon át végeztek valamilyen testedzést (HR 0,59, P<0,001). Gyakorlatilag ezzel egyező túlélést tapasztaltak, ha a betegek hetente csak 1-2 napon végeztek testedzéseket akár a diagnózis előtt, akár a diagnózis után (HR 0,77, P<0,001 és HR 0,72, P<0,001). És szinte ugyanez volt a helyzet akkor is, ha a betegek a diagnózis előtt, vagy után heti 5-7 napon keresztül sportoltak (előbbi HR 0,76, P<0,001 és HR 0,73, P<0,001). Dr. Cannioto szerint ez egy nagyon fontos tapasztalat, mert azt jelenti, hogy a heti 1-2 napi testmozgással csaknem azonos túlélési előnyt lehet szerezni, mint a heti 5-7 napi edzéssel. A legjobb eredményt a heti 3-4 napi testgyakorlással érték el, a hét minden napján edző betegeknél sem volt jobb az arány. Ez megegyezik avval a tavalyi megfigyeléssel, hogy a heti legalább 1-2 napi edzés (weekend warriors) csökkenti a testmozgást nem végzőkhöz képest a bármely okból történő (így a kardiális okból és a rákból származó) halálozást is. Többváltozós analízissel azt is kimutatták, hogy 40%-kal csökken a habituálisan aktív betegek mortalitása az inaktív betegekhez képest (HR 0,60, 95%CI 0,54-0,68). Ha a habituálisan aktív betegeket tekintjük referenciának, akkor az inaktív betegek csoportjában 66%-kal magasabb a mortalitás kockázata (HR 1,66, 95%CI 1,48-1,87).

Még fontosabb, hogy a túlélés javulása különösen azoknál szembetűnő, akik azelőtt nem mozogtak. Azok a betegek, akik a daganatos betegség diagnózisa előtti évtizedben semmiféle rekreációs aktivitást nem végeztek, de a diagnózis után nekiláttak, 25-28%-ban javult a túlélésük azokhoz képest, akik továbbra is inaktívak maradtak (HR 0,75, 95%CI 0,61-0,92).

A tanulmány szoros összefüggést igazolt a daganatos betegek fizikai aktivitása és túlélése között. Az Amerikai Ráktársaság és az Amerikai Sportorvos Társaság közös iránymutatásokat adtak ki a betegek részére javasolt speciális testedzésekről.

Forrás:

1. Medscape Medical News > Oncology News > AACR 2018

2. American Association for Cancer Research (AACR) 2018 Annual Meeting