Depresszió reproduktív életkorban lévő nőknél

Egyre többen fogadják el a tényt, hogy nők körében a depresszió gyakrabban fordul elő és más formákban lép fel, mint férfiaknál. E felismerés következtében a hangulatzavarral járó, speciális szindrómák, mint például a premenstruációs szindróma (PMS, más néven premenstruációs dysphoria, feszültség vagy tensio) és a post partum depresszió (PPD) ma már külön kutatási területté váltak. Nagy figyelem irányul arra is, hogy a várandós állapot és a szoptatás időszakában kialakuló depresszió kezelése minél biztonságosabb legyen. A cikkben a szerzők áttekintik a fogamzóképes korban lévő, depressziós tünetektől szenvedő nők biztonságos és hatékony terápiájának fő szempontjait.

A major depresszió világszerte jelentős népegészségügyi probléma. Az alapellátásban dolgozó orvosok a pszichiátriai kórképek közül leggyakrabban a lehangoltsággal járó hangulatzavarokkal találkoznak, melyek prevalenciája 4,8–9,2%. Az Egyesült Államokban a betegség anyagi vonzatai vetekszenek a szívbetegek ellátásának költségeivel.1

Jóllehet a depresszió nem tekinthető nemhez kötött betegségnek, egyértelmű különbségek figyelhetők meg férfiak és nők között a depresszió gyakoriságának és megjelenési formáinak tekintetében. Nőknél a major depresszió előfordulása kétszer olyan gyakori, mint férfiak körében. Ez az arány világszerte hasonló, és úgy tűnik, hogy kulturális hovatartozástól és jövedelmi viszonyoktól független.2 Nem tisztázott, hogy mi áll e különbség hátterében, de mind biológiai, mind pszichoszociális tényezők szerepe valószínűsíthető.