Diurézis akut szívelégtelenségben
Egy nagy kohorsz vizsgálat megállapította, hogy akut szívelégtelenségben (AHF-ben) az azonnali iv. diurézis nem vezet jobb eredményre.
A JACC: Heart Failure című lapban megjelent közlemény szerint nincs különbség sem az azonnali, sem a későbbi halálozásban sem, ha az intravénás diurézist a sürgősségi osztályra való megérkezés utáni 60 percen belül, vagy csak a megérkezést követő 60 perc elteltével indítják be. Az eredményt Jin Joo Park (Seoul National University) és munkatársai egy Dél-Koreában, a Korea Acute Heart Failure (KorAHF) regiszter adataiból végzett kiterjedt prospektív, multicentrikus vizsgálatból nyerték.
Bár a kórházba érkezés után azonnal megkezdett diuretikus kezelés valóban azonnal csökkenti az akut szívelégtelenség tüneteit, de nem befolyásolja a halálozást, ezért nem kell felelőtlenül elkapkodni, inkább a kiváltóok azonosítására kell törekedni. Például a legtöbbször tapasztalható nehézlégzés hátterében - az akut szívelégtelenségen kívül - számos ok húzódhat, a pontos diagnózis felállításához korrekt fizikális- és laborvizsgálatra van szükség. Ugyanakkor az AHF-et kísérhetik olyan tünetek is, melyek miatt diuretikus és értágító kezelést szükséges azonnal megindítani: ilyen például a NYHA IV fokozatú nehézlégzés és a radiológiailag igazolt pangásos tüdő, ekkor valóban nem szabad a diuretikus kezelés indításával késlekedni. A REALITY-AHF megfigyeléses vizsgálat 2017-ben közölt adatai szerint a sürgősségi osztályon való megjelenés utáni 1 órán belül megindított i.v. furosemid kezelés hatására a kórházon belüli halálozás csökkenése várható.
Az AHF egy korábbi ok kiváltotta,hemodinamikai problémákkal kísért, napok vagy hetek óta tartó szubakut folyamat végeredménye. Relatíve hosszú idő telhet el a folyamat kezdete és a kifejlődött AHF között, ezért, bár a tünetek diuretikus kezeléssel megfordíthatók, az azonnal megkezdett diurézisnek csak csekély szerepe lehet a kórházi és a későbbi halálozás csökkentésében.
Az értékelt 2761 AHF-es beteg 24%-ánál 60 percen belül, 76%-ánál 60 percen túl (átlag 128 perc) indították az intravénás kezelést. A betegek 5,1%- még a kórházban elhunyt, az elbocsájtottak 3,1%-a közül 1 hónapon, 18,6%-a egy éven belül halálozott el. A 60 percen belül, vagy a 60 percen túl kezelt betegek mortalitása között sem az egyváltozós, sem a többváltozós analízis nem igazolt jelentős különbséget, és a Get With The Guidelines Heart Failure (GWTG-HF) kockázati score alapján sem különböztek az életben maradás esélyei.
A tanulmányhoz fűzött szerkesztőségi kommentárban Dr. Felker és Dr. Januzzi osztja a cikk szerzőinek véleményét, és hozzáteszi, hogy „a dekompenzáció egy heterogén, és teljességében még meg nem értett folyamat, melyet a különböző betegekben különböző erősségű patobiológiai történések hoznak létre”. Az AHF sok betegben klinikai kihívást jelent, és nincs gold standard diagnosztikai próba sem. A túl korán elkezdett kezelés során kiderülhet, hogy nem is AHF-ről van szó, hanem pneumonia, vagy pulmonális embólia áll a háttérben.
Forrás:
