Dyspepsia fekély nélkül: kivizsgálás és kezelés

Ha a dyspepsiának nincs kimutatható szervi oka, akkor az állapotot rendszerint funkcionálisnak vagy idiopathiásnak tekintjük. A fekély nélküli dyspepsia (FND) számos tünetet okozhat: hasi fájdalmat, puffadást, hányingert, hányást. Sok FND-betegnek a szomatikus panaszok mellett szorongásos és depressziós tünetei is vannak. Átfogó kivizsgálásra általában nincs szükség, hacsak azt a tünetek és panaszok – például dysphagia, elhúzódó hányás, anorexia, melaena, anaemia vagy tapintható terime – nem indokolják. A felsorolt tünetek esetén megfontolandó az endoszkópos vizsgálat a gastrooesophagealis reflux betegség, a gyomor- és nyombélfekély, valamint a gyomorrák kizárása céljából. Ilyen tünetek hiányában empirikus terápia jöhet szóba prokinetikus gyógyszerek (pl. metoclopramid), gyomorsavcsökkentők (H2-receptor-blokkolók) vagy Helicobacter pylori ellen hatásos antibiotikumok adásával. A H. pylori pozitív dyspepsiás betegek antibakteriális kezelésének hasznosságát vitatják. Az FND kezelése során ügyelni kell a pszichológiai és a funkcionális terápia megfelelő egyensúlyára.

A háziorvos gyakran találkozik dyspepsiás betegekkel. Szervi elváltozás, például nyombélfekély csupán a dyspepsia eseteinek 40%-ában mutatható ki.1 A fennmaradó 60%-ot funkcionálisnak vagy idiopathiásnak tekintjük (1. táblázat).2–4 A fekély nélküli dyspepsia (NFS) korszerű definícióját a II-es római kritériumok adják meg (2. táblázat).5 A tünetek egy része fekélyre is utalhat (pl. antacid és H2-receptorblokkoló vagy protonpumpagátló hatására szűnő gyomorégés), másik része motilitási zavart jelez (pl. hányinger, puffadás, korai teltségérzés, anorexia), harmadik része nem specifikus.