Egy agyi fehérje szerepe a depresszióban

Egy új vizsgálatban azt találták, hogy major depresszióban az agy egyik területén 32%-kal több fibroblaszt növekedési faktor 9 (FGF9, fibroblast growth factor 9) nevű fehérje volt, mint a nem depressziósokban. Ez a megfigyelés ellentmond azoknak a korábbi eredményeknek, amelyek szerint depresszióban gyakran kisebb mennyiségű alapvető komponens található az agyban, mint normálisan. Ha patkányokban mesterségesen megemelték az FGF9 szintjét, akkor depresszióra emlékeztetővé vált a viselkedésük, és az ismételt szociális stressz növelte az agyi FGF9 mennyiségét.

Mindezek azt támasztják alá, hogy a depresszió biológiai eredetű betegség. Ha sikerülne olyan gyógyszert kifejleszteni, amely az FGF9-et vagy annak hatását befolyásolja, akkor talán jobban kezelhetővé válna ez az emberek millióit érintő betegség.

Az FGF9 szerepét a University of Michigan és a Pritzker Neuropsychiatric Disorders Research Consortium kutatócsoportja mutatta ki, akik eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben közölték. Az évekig tartó vizsgálatban részletesen összehasonlították a depressziósok és a nem depressziósok adományozott agyszöveteit, és több vizsgálatot végeztek patkányokon is.

Mivel azoknak a gyógyszereknek, amelyek csökkentik valamilyen anyag termelődését, általában kevesebb mellékhatásuk van, mint az olyanoknak, amelyek növelik valamilyen összetevő termelődését, a kutatócsoport szerint eredményük alapján talán kifejleszthető az antidepresszívumok egy új csoportja.

A kutatók a fibroblaszt növekedési faktorokat vizsgálták, amelyeknek az agyban és másutt is szerepük van a sejtek szaporodásában és fennmaradásában. Egy másik agyi FGF molekulát, az FGF2-t is évekig vizsgálták, és megpróbálták kideríteni, hogy ennek szintje miért alacsonyabb a depressziós emberek és állatok agyában. Kimutatták azt is, hogy az FGF2 injekciók megnyugtatják a szorongó patkányokat.

Meglepte a kutatókat, hogy az FGF9 nagyobb mennyiségben volt jelen a depressziósok, mint a nem depressziósok agyában. A magasabb szint akkor is megmaradt, ha korrigálták az adatokat a személyek életének és halálának körülményeire nézve.

A post mortem agymintákat a Pritzker szövetbanktól kapták – összesen 36 depressziós és 56 nem depressziós személyét. Háromféle gén microarray vizsgálattal és az ún. kvantitatív polimeráz láncreakcióval (PRC) megnézték, hogy milyen genetikai aktivitás zajlott az agyban a betegek halálakor, különösen az emlékezet, a tanulás és stresszkontroll szempontjából fontos hippokampuszban. Korábban ugyanis kimutatták, hogy a hippokampusz mérete kisebb a depressziós személyekben, amit azzal magyaráztak, hogy a krónikus stressz károsítja az e területen levő agysejteket.

Minden kísérletük szerint az FGF9 szintje magasabb volt a depressziósok agyában. Emellett számos más fibroblaszt növekedési faktor szintje alacsonyabb volt. Ez arra utal, hogy a depressziósokban a sejtszaporodást szabályozó teljes rendszer megváltozik.

Az emberi vizsgálatok eredményein felbuzdulva a kutatók patkánykísérletekkel folytatták a munkát. Ez lehetővé tette olyan kérdések vizsgálatát is, amelyek emberben nem válaszolhatók meg: megvizsgálhatják, hogy milyen tényezők (pl. stressz) hatására emelkedik az FGF9 szintje, s azt is, hogy természetesen magasabb-e ez a szint egyes egyedekben, s ez hajlamosít-e a depresszióra.

Az egyik kísérletben ismételt szociális stressznek tették ki a patkányokat másfél héten át, és vizsgálták, hogy hogyan változik a hippokampusz egyes területein az FGF9 szintje. Nem csupán ez a szint emelkedett, de az állatok visszahúzódóbbak lettek és testsúlyuk is megváltozott. Ezután a kutatók megnézték, hogy mi történik, ha az FGF9-et a patkányagyba, közelebbről a harmadik agykamrába injektálják. A kontroll patkányok placebót kaptak. Az FGF9 beadása után szorongóbbak lettek az állatok és kevesebbet mozogtak – ezek a depresszió-szerű változások ismételt injekciók esetén tartósan fennmaradtak.

Végül, a kutatócsoport létrehozott egy olyan vírust, amely az ún. RNS interferencia révén gátolta az FGF9 termelődését. Ezt (illetve a kontroll állatokban egy, az FGF9-et nem befolyásoló vírust) a patkányok hippokampuszába, a gyrus dentatusba adták be. Az aktív vírus hatására mintegy 30%-kal csökkent az FGF9 mennyisége, míg a többi FGF-é nem változott, és a patkányok szorongása is csökkent.

A kutatók azt remélik, hogy végül létrehozható lesz egy olyan szer, amely csökkenti az FGF9 szintjét, de arra is figyelmeztetnek, hogy e molekulának fontos szerepe van a tüdőben és a vérerekben is.

Forrás: Science Daily