hirdetés

Egy agyi fehérje szerepe a depresszióban

A fibroblaszt növekedési faktor 9 nevű fehérje nagyobb mennyiségben van jelen a depressziós emberek agyában, mint a nem depressziósokéban.

hirdetés

Egy új vizsgálatban azt találták, hogy major depresszióban az agy egyik területén 32%-kal több fibroblaszt növekedési faktor 9 (FGF9, fibroblast growth factor 9) nevű fehérje volt, mint a nem depressziósokban. Ez a megfigyelés ellentmond azoknak a korábbi eredményeknek, amelyek szerint depresszióban gyakran kisebb mennyiségű alapvető komponens található az agyban, mint normálisan. Ha patkányokban mesterségesen megemelték az FGF9 szintjét, akkor depresszióra emlékeztetővé vált a viselkedésük, és az ismételt szociális stressz növelte az agyi FGF9 mennyiségét.

Mindezek azt támasztják alá, hogy a depresszió biológiai eredetű betegség. Ha sikerülne olyan gyógyszert kifejleszteni, amely az FGF9-et vagy annak hatását befolyásolja, akkor talán jobban kezelhetővé válna ez az emberek millióit érintő betegség.

Az FGF9 szerepét a University of Michigan és a Pritzker Neuropsychiatric Disorders Research Consortium kutatócsoportja mutatta ki, akik eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben közölték. Az évekig tartó vizsgálatban részletesen összehasonlították a depressziósok és a nem depressziósok adományozott agyszöveteit, és több vizsgálatot végeztek patkányokon is.

Mivel azoknak a gyógyszereknek, amelyek csökkentik valamilyen anyag termelődését, általában kevesebb mellékhatásuk van, mint az olyanoknak, amelyek növelik valamilyen összetevő termelődését, a kutatócsoport szerint eredményük alapján talán kifejleszthető az antidepresszívumok egy új csoportja.

A kutatók a fibroblaszt növekedési faktorokat vizsgálták, amelyeknek az agyban és másutt is szerepük van a sejtek szaporodásában és fennmaradásában. Egy másik agyi FGF molekulát, az FGF2-t is évekig vizsgálták, és megpróbálták kideríteni, hogy ennek szintje miért alacsonyabb a depressziós emberek és állatok agyában. Kimutatták azt is, hogy az FGF2 injekciók megnyugtatják a szorongó patkányokat.

Meglepte a kutatókat, hogy az FGF9 nagyobb mennyiségben volt jelen a depressziósok, mint a nem depressziósok agyában. A magasabb szint akkor is megmaradt, ha korrigálták az adatokat a személyek életének és halálának körülményeire nézve.

A post mortem agymintákat a Pritzker szövetbanktól kapták – összesen 36 depressziós és 56 nem depressziós személyét. Háromféle gén microarray vizsgálattal és az ún. kvantitatív polimeráz láncreakcióval (PRC) megnézték, hogy milyen genetikai aktivitás zajlott az agyban a betegek halálakor, különösen az emlékezet, a tanulás és stresszkontroll szempontjából fontos hippokampuszban. Korábban ugyanis kimutatták, hogy a hippokampusz mérete kisebb a depressziós személyekben, amit azzal magyaráztak, hogy a krónikus stressz károsítja az e területen levő agysejteket.

Minden kísérletük szerint az FGF9 szintje magasabb volt a depressziósok agyában. Emellett számos más fibroblaszt növekedési faktor szintje alacsonyabb volt. Ez arra utal, hogy a depressziósokban a sejtszaporodást szabályozó teljes rendszer megváltozik.

Az emberi vizsgálatok eredményein felbuzdulva a kutatók patkánykísérletekkel folytatták a munkát. Ez lehetővé tette olyan kérdések vizsgálatát is, amelyek emberben nem válaszolhatók meg: megvizsgálhatják, hogy milyen tényezők (pl. stressz) hatására emelkedik az FGF9 szintje, s azt is, hogy természetesen magasabb-e ez a szint egyes egyedekben, s ez hajlamosít-e a depresszióra.

Az egyik kísérletben ismételt szociális stressznek tették ki a patkányokat másfél héten át, és vizsgálták, hogy hogyan változik a hippokampusz egyes területein az FGF9 szintje. Nem csupán ez a szint emelkedett, de az állatok visszahúzódóbbak lettek és testsúlyuk is megváltozott. Ezután a kutatók megnézték, hogy mi történik, ha az FGF9-et a patkányagyba, közelebbről a harmadik agykamrába injektálják. A kontroll patkányok placebót kaptak. Az FGF9 beadása után szorongóbbak lettek az állatok és kevesebbet mozogtak – ezek a depresszió-szerű változások ismételt injekciók esetén tartósan fennmaradtak.

Végül, a kutatócsoport létrehozott egy olyan vírust, amely az ún. RNS interferencia révén gátolta az FGF9 termelődését. Ezt (illetve a kontroll állatokban egy, az FGF9-et nem befolyásoló vírust) a patkányok hippokampuszába, a gyrus dentatusba adták be. Az aktív vírus hatására mintegy 30%-kal csökkent az FGF9 mennyisége, míg a többi FGF-é nem változott, és a patkányok szorongása is csökkent.

A kutatók azt remélik, hogy végül létrehozható lesz egy olyan szer, amely csökkenti az FGF9 szintjét, de arra is figyelmeztetnek, hogy e molekulának fontos szerepe van a tüdőben és a vérerekben is.

 

Forrás: Science Daily

Dr. W. J.
a szerző cikkei

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.