A depresszió összefügg a vér alacsony cinkszintjével
Egy metaanalízis szerint a depressziós személyekben alacsonyabb a vér cinkszintje, mint a nem depressziósokban.
„A cink státusz és a depresszió közötti patofiziológiai kapcsolat és a cinkpótlás esetleges haszna a depressziós emberekben további vizsgálatot igényel” – írták Walter Swardfager, PhD, a Torontói Egyetem Sunnybrook Kutatóintézetének munkatársa és kollégái. Eredményeik a Biological Psychiatry december 15-i számában jelentek meg.
„Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a kísérletesen létrehozott cinkhiány depressziós jellegű viselkedést válthat ki az állatokban, amely cinkpótlással megszüntethető” – írják a szerzők. Mi több, egyes kezdeti klinikai vizsgálatok arra utaltak, hogy az antidepresszáns kezelés mellett adott cink gyorsabban és hatásosabban javítja a depresszív tüneteket, mint a cink nélküli terápia.
A kutatók megjegyezték, hogy sok olyan, az elmúlt néhány évtizedben végzett vizsgálat – bár nem mind –, amelyben mérték a perifériás vér cinkkoncentrációját depressziós és nem depressziós személyekben, azt mutatta, hogy a depresszió különböző populációkból származó mintákban összefüggött az alacsonyabb cinkszinttel.
A mostani metaanalízis 17 vizsgálatot foglalt magában, amelyekben meghatározták a perifériás vér cinkkoncentrációját 1643 depressziós és 804 kontroll személyben. E vizsgálatok közül 10-ben kórházi betegek vettek részt, 7-ben pedig ambuláns páciensek. A résztvevők 34,4%-a férfi volt; az átlagos életkor 37,7% volt.
A kutatók azt találták, hogy az átlagos cinkkoncentráció a vérben mintegy 1,85 µmol/l-rel alacsonyabb volt a depressziós személyekben, mint a nem depressziósokban (95%-os konfidencia intervallum [CI]: –2,51 – –1,19, p<0,00001).
A súlyosabban depressziós betegek esetében nagyobb volt a különbség a betegek és kontroll személyek cinkszintje között (p=0,026).
Emellett a szerzők azt is közölték, hogy a kórházi betegekben erősebb volt a hatás, mint az ambuláns páciensekben (súlyozott átlagos különbség [WMD]: –2,543, 95% CI: –3,522 – –1,564, p<0,0001), és a jobb metodológiájú vizsgálatokban is erősebb hatást mértek (WMD: –2,354, 95% CI: –2,901 – –1,807, p<0,0001).
„Bár a kapcsolatot jelző vizsgálatok nem mutathatják ki, hogy mi az ok, és mi az okozat, biológiailag plauzibilis az oksági kapcsolat a cink státusz és a depresszió között” – írták a szerzők.
„A cinknek antioxidáns tulajdonságai vannak, segít fenntartani az endokrin homeosztázist és az immunfunkciókat, és többféle módon is szerepet játszik a hippokampális és az agykérgi glutaminerg pályák működésében, amelyek az érzelmi szabályozásban és a kognitív funkciókban vesznek részt. Ezért a cink homeosztázis megváltozása károsíthatja a neuroplaszticitást és hozzájárulhat a tartós neuropszichológiai és pszichiátriai hanyatláshoz” – írták.
A cink fontos szerepet játszik az immunműködésben is. A cink alacsonyabb szérumszintje összefügg a zsírsav-anyagcsere zavaraival és a szérum lipidszintjeivel, amelyek befolyásolhatják az agyi működéseket és az erek állapotát. Az alacsonyabb cinkszintet összefüggésbe hozták a kardiovaszkuláris betegséggel is, amely gyakori kísérő betegsége a major depressziónak – jegyzik meg a szerzők.
Következtetésként azt állapítják meg, hogy további vizsgálatra szorul a cink esetleges szerepe a depresszió patofiziológiájában, a cink potenciális biomarkerként való felhasználása a major depresszió monitorozására, és a cinkpótlás feltételezett jótékony hatása a major depressziós betegekben.
Forrás: Medscape
