Egy orvosnő vesét adott egy ismeretlen súlyos betegnek
Dr. Rita McGill felajánlotta egyik veséjét egy ismeretlennek. A doktornő szerint ő meg tud lenni az egyik veséje nélkül is, viszont egy dialízisre szoruló embernek új minőségű életet adhat tettével - nem titkoltan - példát is szeretett volna mutatni másoknak.
Négy hónap telt el azóta, hogy dr. Rita McGill nephrológus felajánlotta egyik veséjét egy ismeretlennek. A doktornő Massachusettsbe, Bostonba költözött, hogy folytassa ösztöndíjas tanulmányait a Tufts Medical Centerben, és igyekezzen visszanyerni a maratoni futó alakját. Az 54 éves dr. McGill szerint az Allegheny General Hospitalban (AGH, Pittsburgh, Pennsylvania) 2014. május 20.-án végzett műtét utáni fájdalmait jelentősen csökkentette az a boldogság, hogy ő meg tud lenni az egyik veséje nélkül is, viszont felajánlásával egy 33 éves férfinek olyan életet tud biztosítani, amelyről az nem is álmodott. A doktornő a műtét estéjén segítséggel már ki is tudott az ágyából kelni. A negyedik napon haza is mehetett, ahol azonnal lépcsőzési gyakorlatokat kezdett.Orvosi működése során mindig az foglalkoztatta, hogy megmentsen egy embert a rendszeres dialízistől, és ezzel példát mutasson másoknak is. Azt is kijelentette, hogy tiszteletét és nagyrabecsülését is ki akarta fejezni a vesebetegségekkel küzdő betegek felé. „Ha a betegeim az utóbbi 25 évben ilyen hősiesek voltak, nekem is elég hősiesnek kell lennem, hogy egy laparoszkópiás nephrectómiát kibírjak”. Kikötötte, hogy a recipiens olyan fiatal legyen, hogy legkevesebb 30 évig élvezhesse a kapott vesét. Dr. McGill – aki tavaly még lefutotta a maratont – tisztában volt veséi kifogástalan állapotával, így azzal is, hogy veséje átültetés után jóval tovább működik, mint a halottból kivett szerv.
Dr. McGill 18 évig praktizált az AGH-ban, az ikrei felnőttek, és valószínűleg nem lesz szükségük az ő veséjére. „Negyedmillió embernek van szüksége rendszeres dialízisre és próbál ebbe beletörődni, de ha 3 000 ember közül csak 1 odaadná a veséjét, az egész dialízis-történet megszűnne”. (Egy másik adat szerint 600 000 körül van a dializálandó betegek száma az USA-ban, dr. N.T.). A doktornő már 2013. márciusában megkapta a National Kidney Foundation „Az élet ajándéka” („The Gift of Life”) elnevezésű kitüntetést.
A veseátültetésre váró 33 éves férfi, Dan Case a szüleivel él New Castle-ben, Pennsylvaniában, és 3,5 éve rendszeres dialízisre szorul. Gyakorlatilag eksztázisba került, amikor a telefonban meghallotta a hírt, hogy egy megfelelő vesét találtak számára. Szerinte minden egyes dialízisben eltöltött nap „mindenre kiterjedően fárasztó, mintha három napig nem aludt volna az ember”. A műtét előtt öt nappal csaknem azonos időben voltak vizitre berendelve, és Dan szeretett volna találkozni McGill doktornővel, akivel a Facebookon azóta is tartják a kapcsolatot. A fiatalember a transzplantáció után hamarosan olyan energiákat érzett magában, amilyenekre már nem is emlékezett. „Ismét kölyöknek éreztem magam. Valójában nem is tudom, hogy kölyökként ilyen jól éreztem volna magam” Újra tanulni szeretne, mégpedig számítógép-tudományt, és így remélhetőleg munkát is fog kapni – ami a transzplantációra felszólító telefonhívás előtt elképzelhetetlen volt. A műtét után még mindig vannak enyhe fájdalmai, de össze sem lehet hasonlítani azokkal a kellemetlenségekkel, amiket 24 éves kora óra kénytelen volt elszenvedni.
Dr. McGill döntésén az orvoskollégák már nem is csodálkoztak, hiszen ismert volt előttük a doktornő szándéka. Dr. Barbara Clark – szintén nephrológus – 15 évig dolgozott együtt Dr. McGillel. Megjegyezte, hogy kollégájának „eltökélt szándéka volt, hogy megjavítsa a vesebetegek életét szerte az országban”, különösen a dialízisre szorulókét. „Nem tudom, hogy én képes lettem volna erre – mondta a Medscape Medical News-nak – azt hiszem, hogy Dr. McGill egyedülálló”. Azt is tudni kell, hogy Dr. McGillnek nem jelentett anyagi problémát a munkából való kiesés, ami sok személyt eltántorít a donációtól. A doktonő szeretné elérni, hogy a munkaadók fizessék a donáció miatt kieső munkanapokat is a donoroknak, és azoknak ne kelljen félniük munkájuk elvesztésétől. A dialízisen lévő betegek egészséges hozzátartozóinak figyelmét pedig a vese-adományozás lehetőségére hívja fel.
A szervnyilvántartás (United Network for Organ Sharing) szóvivője, Anne Paschke szerint a Dr. McGill-szerű adományozás nagyon ritka. Dr. Richard Marcus, az Allegheny Health Network in Pittsburgh nephrológiai részlegének igazgatója megjegyezte:”nem példa nélkül álló, de extrémen ritka az ilyen”. „A doktornő már évekkel ezelőtt megbeszélte velem ezt az elhatározását. A műtétre azonban csak azért most került sor, mert annyi munkát adtam neki, hogy állandóan el volt foglalva”.
2014. szeptember 8.-i adatok szerint az USA-ban 123 175 beteg vár valamilyen szervre, közülük 101 170 -en veseátültetésre. A National Kidney Foundation adatai szerint 2013-ban 16 896 vesetranszplantáció történt az USA-ban, ezek közül 11 163 halottból, 5 733 pedig élő donorból származott. Minden hónapban kb. 3 000 súlyos vesebeteg személy került fel a transzplantációra várók listájára, és naponta 12 személy halt meg egy megfelelő donorra való várakozás közben (ez 2013-ban 4 453 beteg halálát jelentette).
Hazánkban 2009-ben a négy orvosegyetemi centrumban 248 veseátültetés történt, ebből 24 volt élődonoros.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
