Életet ad az életmódváltás
A heveny szívinfarktus halálozását a korszerű kezelés, a perkután coronaria-intervenció (PCI) alapvetően megváltoztatta. Az igen sikeres akut kezelés eredményességét tovább javíthatná a következő, rehabilitációs időszakban az életvitel szükséges változtatása: a dohányzás abbahagyása, a rendszeres testmozgás és az egészséges étkezési szabályok követése – állapították meg az European Society of Cardiology kongresszusán.
Joep Perk, a svéd Linnaeus Egyetem professzora ismertette vizsgálatuk eredményeit. PCI után 8 héttel 1703 svéd szívbeteg 16%-a továbbra is dohányzott, 45% étkezési szokásai nem megfelelőek maradtak, és a betegek mintegy fele fizikailag inaktív életet élt. „Amikor megkérdeztük őket, mit gondolnak, miért kaptak infarktust, általában azt válaszolták: ez örökletes dolog, meg ahogy öregszünk, ez törvényszerű. Senki sem felelte, hogy ez a cigaretta vagy a zabálás következménye – mondotta Perk professzor. – Úgy vélték, hogy ezt nem lehet befolyásolni, és ha ilyesmi bekövetkezik, el kell menni a doktorhoz, ha pedig ismétlődnék, vissza kell jutni megint a kórházba.”
Pedig az OASIS-5 (Organization to Assess Strategies in acute Ischemic Syndromes 5) tanulmány, melyben 41 ország 18 809 betegén végeztek perkután coronaria-intervenciót, igazolta, hogy akik fél év múlva még mindig dohányoztak, nem változtattak az étkezésükön és nem mozogtak, azoknál a reinfarktusnak, a szélütésnek vagy a halálnak a kockázata 3,8-szor volt nagyobb, mint az életmódjukat megváltoztatók csoportjáé.
Abban a csoportban, amelynek tagjai letették a cigarettát, az akut infarktus kockázata csaknem a felére csökkent, és helyzetük hasonló mértékben javult akkor is, ha megfelelő étkezésre tértek át, illetve ha rendszeresen mozogtak.
A svéd vizsgálat a Study of Patient Information after Coronary Intervention (SPICI) volt, és mint kiderült, a dohányzók felének sikerült abbahagynia a cigarettázást. A betegcsoport rendszeresen mozgó része (mintegy fele) főleg hasonló páciensek számára szervezett foglalkozásokon vett részt, és csupán 31% növelte fizikai aktivitását a PCI után.
A beavatkozást követő beszélgetés során a betegek többsége úgy értelmezte a kezelést, hogy koszorúér-betegségét ezzel meggyógyították, és ezért életmódján változtatni teljesen fölösleges volna. Tény az is, hogy a kórházból történő hazabocsátáskor és azután a betegeknek csak a 71%-a kapott részletes, megfelelő diétás tanácsadást, és csupán 78%-ot hívtak szervezett fizikai mozgásprogramra.
A kardiológusok közül is kevesen ismerték az OASIS-5 tanulmány igen fontos eredményeit az életvitel kiigazításával kapcsolatban, és a SPICI munkacsoport hangsúlyozta, hogy ezeket az információkat a beteg és a családtagok kora, iskolázottsága alapján kell ismételten átadni. A modern, internet alapú oktatási technikák fölhasználása ebben sokat segíthet.
Svédországban jelenleg évente átlagosan 18 000 betegen történik PCI. Ha az OASIS-5 vizsgálat eredményeit vesszük figyelembe, fél évvel a beavatkozás után a kardiovaszkuláris események egyharmada elkerülhető volna, ha valamennyi beteg 100%-ban követné az életmódra vonatkozó tanácsokat. Ez 300–400 ilyen eseményt jelent, és ebből 150–200 halállal végződik.
Perk professzor az előadását azzal zárta, hogy PCI után a svéd klinikai rehabilitáció alapvető változásokat igényel. Lényegesen többet kell foglalkozni azzal, hogy a betegnek és egész környezetének hangsúlyozzuk a másodlagos megelőzés fontosságát.
